Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 10. szám - Schweiger, Hannes: Többnyelvű identitások : A "kultúrák között írók" díjazottjairól
Anna Kim, mint sok más migrációs háttérrel rendelkező írónő, joggal hangsúlyozza, hogy német nyelvű író, és nem akar a migrációs irodalom szűk határai közé szorulni. A német nyelv számára identitásmeghatározó, nem csak irodalmi szempontból. A nyelv, amin gondolkozik, ír és él, a világa: „a nyelv a hordozható egem", írja versében, az exile-ben.20 Identitása nem „meghasadt, hanem egyértelmű. Egyértelműen gyökeret vert a német nyelvben."21 Kim egy Christa Stippingerrel 2000-ben készült interjúban arról számol be, hogyan jött létre gyerekkorában a koreai és a német nyelv keveredéséből egy hibrid nyelv, „amelynek nemcsak saját szabályai voltak, hanem a tartalmat is szabályozta."22 Elmondása szerint probléma nélkül össze tudta kötni a két nyelvi szférát, és nem okozott számára gondot a kettő közötti váltás: a családban koreaiul élt, míg az iskolában németül. Nyelvi fejlődése során a német nem csak identitásmeghatározó nyelv lett, hanem az írás nyelvévé is vált. Irritationen ('irritációk') című szövegében23 az identitáskeresés különböző útjait ábrázolja, ahol is nyilvánvalóvá válik, hogy a főszereplőt mindig a környezete emlékezteti állítólagos származására. Az idegenséget a külvilág vetíti rá. Nem ő érzi magát meghasonlottnak, kultúrák között állónak, idegennek a német nyelvű környezetben, hanem embertársai teszik idegenné, húznak határt az állítólagos osztrákok és közé, és figyelmeztetik vélt gyökereire. Külső megjelenésében látják idegenségét, ami pedig számára nem identitásmeghatározó. Identitása „csak ritkán hasonlik meg a nyelv, a nyelvi sikertelenség miatt, a meghasonlás okai inkább azok az emberek, akik bátran megkülönböztetve meghasonlottá tesznek."24 A Christa Stippingerrel készült interjúban Anna Kim úgy véli, az emberek többsége nem érti meg, hogy „ázsiai bőrszínem ellenére német gondolatok rejtőznek bennem".25 Az írás lehetővé teszi, hogy bőrszíne ellenére németül jelenjen meg a nyilvánosság előtt, és az általa konstruált identitást élje. Az írás, ahogy sok más migrációs háttérrel rendelkező szerző számára is, egy olyan területen való mozgást jelent, amit az irodalmi életben még mindig a nemzeti határok jelölnek ki. Aki egy nyelvet anyanyelvként sajátít el, úgy gondolja, több joggal rendelkezik felette, mint az, aki idegen nyelvként tanulta meg. Ezért volt Anna Kimnek az „az érzése, hogy tiltott módon idegen területre hatolt be".26 Nem magától értetődő a belépés joga, meg kell érte küzdeni. 20 Anna Kim: „exile". In: Zwischenwelt. Zeitschrift für Kultur des Exils und des Widerstands 2 (2002), 12. o. 21 Anna Kim: „Sprachbetroffen". In: Lust auf Sprachen. Beiträge zum europäischen Jahr der Sprachen 2001. Szerk. Bundesministerium für Bildung, Wissenschaft und Kultur. Wien, 2002, 33-35. o., idézet 35. o. 22 Anna Kim: „Schreiben bedeutet für mich, die Begrenztheiten, in der ich mich im Grunde befinde, zu sprengen". In: Christa Stippinger (szerk.): fremdLand. das buch zum literaturpreis schreiben zwischen den kulturen 2000. Wien: edition exil, 2000, 15-20. o., idézet 15. o. 23 Anna Kim: „irritationen". In: Christa Stippinger (szerk.): fremdLand. das buch zum literaturpreis schreiben zwischen den kulturen 2000. Wien: edition exil, 2000, 9-14. o. 24 Kim: „Sprachbetroffen", 35. o. 25 Kim: „Schreiben bedeutet für mich", 18. o. 26 Uo., 17. o. 153
