Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 10. szám - Vertlib, Vladimir: Rosa Masur különös emlékezete

legyen. A fia matróz az egyik hadihajón azok közül, amelyek a leningrádi kikötő bejáratánál horgonyoznak, és távol tartják e kikötőtől a németeket. Minthogy a haditengerészetnél szolgál, a szomszédasszony fia napi ötven deka kenyeret kap, ebből rendszeresen küld valamennyit az anyjának. - A pasas az élelmiszerelosztó hatóságnál - újságolja a szomszédasszony - elmondta, hogy a főnöke fogyókúrázik, hogy a külsejével ne vonja magára a lakosság gyűlöletét. A vezető pártfunkcionáriusoknak külön pékség süt édességeket bécsi receptek szerint.

Szomszédomnak, Lozaberidzének az apja már november végén meghalt. Halála előtt még megette a kanáriját.

Pár kilométerre innen, délre, a német csapatok arra várnak, hogy mindany- nyian éhen haljunk. Hitler földig akarja rombolni Leningrádot; a német vezetés azt akarja, hogy a Néva legyen a német-finn határfolyó. A „népességproblémát" magától megoldja majd az éhezés, vélekednek a németek. Ősszel lebombázták a város élelmiszerraktárait. Azóta bőrszíjakat és cipőtalpakat főzünk. Hihetetlen, mi mindent képes megenni az ember.

A német tüzérség nap mint nap lövi a várost, a levegőből pedig mindennap bombáznak minket. Tagja vagyok házunk tűzvédelmi csapatának. A gyújtóbombák átütik a tetőt. Nekem sikerült néhányat a padláson eloltanom - ezért kitüntetést helyeztek kilátásba. Ha meghalok, posztumusz kapom majd meg. Ha nagy kaliberű lövegből származó lövedék találná el a házunkat, semmi esélyünk nem lenne. Légiriadókor a gyerekeim ennek ellenére nem mennek már le a pincébe. Emlékszem, volt olyan, hogy egy nap négyszer volt légiriadó, s a rákövetkező éjszakán még háromszor. Kosztik túl gyenge ahhoz, hogy minden alkalommal lemenjen a pincébe, azután meg vissza a lakásba, Selja pedig egyáltalán nem fél már a szirénák vijjogásától és a körülöttünk becsapódó bombáktól. Most négyéves. Számára öröktől fogva volt és örökké tart a háború. A hétköznapok része az emberek erőszakos halála, vagy hogy egyszer csak összeesnek az utcán. Selja okos. - Ha te és Kosztik meghaltok - magyarázza -, kimegyek az utcára, és addig megyek, míg rendőrt nem találok, és ha találtam, azt mondom neki: Rendőr bácsi, a mamám és a testvérem már éhen haltak. Kérlek, vigyél engem egy árvaházba. - A lányom azt is elmagyarázza nekem, hogy ő nem zsidó. - Te zsidó vagy, mama, és Kosztik is az. Én nem! Én orosz vagyok! - Vajon elhiszik majd neki a németek, ha elfoglalják a várost? De nem foglalhatják el Leningrádot! Ott a flottánk a kikötőben. A Vörös Hadsereg védőgyűrűt vont Leningrád köré, tankcsapdákat ásott és -akadályokat emelt, bunkereket létesített és szögesdrótot feszített ki. A stratégiailag fontos objektumok jól vannak álcázva. Legénység nélküli hőlégballonokat engednek föl, hogy megzavarják az ellenséges repülők tájékozódását. Csak az éhséget nem lehet elrejteni.

Seljának a lépcsőn lefelé menet meg kell kapaszkodnia a korlát kovácsoltvas rúdjaiban. Olyan vékony a karja, mintha valaki lerágta volna róla a húst, és a csupasz csontot csomagolták volna vissza a bőrbe. Óvatosan lépdel egyik fokról a másikra. Minden emelet után kiadós pihenőt tart. A rettentő hideg ellenére sokat van lent az udvaron a vele egykorú gyerekekkel. Néha még nevet is.

63