Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 10. szám - Rabinowich, Julya: Hasábfej
Nagy, sötét előszobát látok, amelyet azonnal felismerek, hátul az ajtót, amely a mi két szobánkba és a Muszja néni kis kamrájába nyílik. Az ajtókeretben egy fiatal nő áll feltűzött hajjal.- Kit keres? - kérdi foghegyről. Fuldoklóm.- Muszja nénit. Figyelmesen megnéz.- Vagy úgy. Maga telefonált az előbb?- Igen, igen, mi - siet Ljuba, és kihámozza magát az óriási sáljából, közben pedig benyomul az ajtóba, hogy szabaddá tegye nekem az utat.- Már várja magukat. Jöjjenek, mutatom merre. Még egyszer észlelem bizalmatlan tekintetét. Megfordul, és erre feltűnik egy ismerős mozdulat, a fejfordulat, hosszú, szétálló hajtincseinek színe talán. Nem akarom megszólítani, nyilvánvalóan nem ismert meg. Barátnőm, Lenka. Kinyitja a lakásunkhoz vezető bejárati térséget, szinte azt hihetném, megyünk egyenesen tovább, szüleim szobájába, és letelepszünk a kandallónál álló televízió elé, mint mindig. O azonban bekanyarodik jobbra, és csinosan manikűrözött kezével benyit Muszja szobácskájának előterébe. Az ajtó keskeny, befurakszunk. Emlékszik-e vajon, hogy' helybenhagytuk a kis helyiséget? A szoba még mindig teli van nippekkel, de letaglóz szegényessége és szűkössége, ami gyerekkoromban sohasem tűnt fel. A levegő nehéz a füsttől és a parfümtől, egy nagyon idős hölgy szagától. Ostobán megállók a küszöbön, és azt mondom: - Halló. Muszja néni ott ül a mennyezetes ágyán, apró, kiszikkadt testével, amelyet ezernyi fodor borít. Fodrok a hálóingén, a takaróján, és a haja még mindig vörös fürtöcskékbe van bodorítva. Vivienne Westwood jut róla eszembe, egy bizarr reklámkampány. Ki van rúzsozva az ajka, amely a fénylő arcocskájából őrülten vidor mosolygással világít felém. Az ágy mellett szobai illemhely, alatta egy pár ferdére taposott, világos, magas sarkú cipő. Lenka megáll az ajtóban.- Muszja mama? - kérdezi. - Kérsz teát? Már odatettem. Muszja egy kristálydobozkát nyújt felém, benne a gömbölyű cukorkák, a kérdésre nem felel. Mind a hárman hosszasan állunk, némán.- Vegyél egyet, kincsem - kuncog Muszja. Lenka kénytelen vigyorogni, és kitér a pillantásom elől.- Tudja, ki vagyok? - kérdezem óvatosan.- Vegyél egyet! Vegyél csak! Vegyél!- Muszja néni - kezdem roppant hivatalosan.- Vegyél csak! Régen is vettél, kérés nélkül - rivall rám hirtelen. - És azok is! Vékony ujjával Lenkára mutat, aki önkéntelenül hátrébb lép.- Talán menjen ki - mondja halkan Lenka -, ma nagyon izgatott, ez nem jó.- Vegyél! - rikácsol Muszja. 46
