Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 10. szám - Rabinowich, Julya: Hasábfej

ságos arca, és közvetlenül alatta az apám. Nevet, fekete körszakálla van, fiatal. Képe fölött a neve aranybetűkkel. Hosszan nézem, és figyelem, mi jelentkezik bennem.

Semmi más nem jelentkezik, csak a hidegség, amely egyre határozottabb alakot ölt bennem.

Bebújok megint a csizmámba és felállók.

A kő mögött hever a tükröm. Egyben maradt, csak a fedele pattant le az ütközés erejétől.- Megyünk? - kérdezem.

Ljuba a kabátja ujjával letörli a könnyeket az arcáról. A szempillafestéké szétfolyik, nagyot szív az orrán. Kezét a vállamra teszi, aztán mindkét karját, szorosan magához ölel, teljesen belenyomódik az arcom a barna bundájába. A melegség, amelyet kisugároz, búvárharangként zárul körém. Parfümje nehéz.- Te buta barika - súgja a fülembe.

A tükröt otthagyom az elszáradt fűben.

Ljuba sem veszi föl.- Úgysincs már itt - mondom.

Megint némán megyünk visszafelé a ködben, végig az üres fasorokon, a hatalmas kerítésig, amely a temetőt védi.

A kijáratnál megállók.

Előttünk forgalmas utca húzódik, amely azonnal nagyvárosi zajokat zúdít ránk. Az autók lámpája felgyújtva, fénycsíkok vonulnak el előttem. Megint minden mozgásba jön.- Elviszel még kis időre a régi lakásunkba, Ljuba?

Meglepve néz rám.- Ha még megvan - teszem hozzá, és leülök az utca közepén, mert a lábam hirtelen felmondta a szolgálatot. Minden forog körülöttem.

Több járókelő felénk igyekszik, de mielőtt odaérnének hozzánk, Ljuba már felhúzott.- Minden rendben, minden rendben! - mosolyog. És miközben még vaskézzel tart a galléromnál fogva, halkan azt mondja:- Hívok egy taxit.- Halkan - mondja tehát Ljuba, aki engedett a kívánságomnak, vonakodva bár, de engedett. Emelem a kezemet, de ő megelőz, és rózsaszínű hüvelykujjában és a műanyag foglalatban elsüllyeszti a csengőt. Valami fülsértő zajt várok, vagy olyasvalamit, ami ugyanúgy szól, mint régen, olyasmit, ami mondhatna, visszaadhatna valamit. De nem hallatszik semmi. Ljuba újra megnyomja a csengőt, újra csend vesz körül bennünket.

Ljuba erélyesen kopog az ajtón. Bentről csoszogó lépteket hallok. Hirtelen meg akarok fordulni és eltűnni, miközben Ljuba újból nekikészülődik, és az ajtó kitárul.

45