Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 10. szám - Rabinowich, Julya: Hasábfej
lehet tüntetni. Úgy lengeti a tisztítószeres zacskót, mintha egy kis orvosi táskát hordana magánál. Én egy csokor virágot hozok, színes selyempapírba csomagolva, hideg van, és a virágok már lógatják a piros fejüket. A sírok közt járva nem találkozunk senkivel, akit üdvözölhettem volna, hogy megtörjem a csendet, amely bennem uralkodik. Ljuba gátlástalanul beszél tovább, szívesen adnék neki valamit, ami az enyém, de nem jut eszembe semmi. Végül hátrafordul, és így szól: - Megjöttünk. Kipirult arca előtt halvány lélegzetfelhő. Ljuba félig eltakart szájára meredek, közben a felhő lassan eloszlik. A sír mögötte található. Nézem a köréje húzott kis kerítés kovácsoltvas hegyeit, és a sminktükröm után tapogatózom a kabátzsebemben. Még a kesztyűn keresztül is érzem tökéletesen sík felszínét.- Egyesek azt mondják, neked nem számít. Elállja az utamat, és vár.- Soha nem jelentkeztél. Nézem Ljubát, de nem válaszolok.- Te voltál az egyetlen, Miska, aki soha nem jelentkezett. Lassan előveszem a zsebtükrömet, és a markomban tartom.- Nem akartam ezt mindenki füle hallatára mondani neked. Szétnyitom az ujjaimat, kipattintom a zsebtükröt, és úgy tartom a tenyeremben, hogy szemeim találkozhassanak a tükörben, anélkül, hogy kettőnk közé emelném a holmit. Nem látok könnyeket. Ljuba követi a tekintetemet, és nagy erővel a kezemre csap. Figyelmeztetés nélkül. Az ütés ég az ujjaimon. A tükör nagy ívben mögénk vitorlázik, és egy kövön csattan. Melle zihálva jár föl-le, látom a szőrszálakat a bundáján, amint fölemelkednek, aztán lehajlanak. Elmegyek mellette, nem mozdul. Hallom a lélegzetvételét és halk zokogását. Saját lélegzésemet nem érzem. A sír szélére helyezem a virágaimat, ahogy a kalapját helyezi el valaki egy kalaptartóra, mielőtt távozik az előszobából és bemegy a lakószobába. Lehúzom a csizmámat és leülök.- Miska! A sírkő régi, az oldalai mállanak, a hideg, amelyet a hosszú tél beléje táplált, azonnal behatol a fenekembe és a talpamba, a bélelt kabát és a vastag, kötött zokni ellenére. Piros virágok, piros zoknival, a szürke kövön.- Miska, sajnálom. A fedőlapba képek vannak mélyesztve, nagyszüleim két félkör alakú portréja, egy nagy régi, és viharvert, egy ismeretlennek az arcával, mellette Baba Sara barát44
