Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 10. szám - Rabinowich, Julya: Hasábfej
elveszti az állami apparátus képviselőjének egykedvűségét, és keményen beavatkozik: kétségbeesett sípjeleitől riadóztatva hamarosan egész milicista osztag lép színre, amelynek szét kell választania a kíváncsiskodókat és a művészeket. Meg kell előzni, hogy a szokásos gyanús személyek megmérgezzék a néptestet. Ezek világnézete, mint ismeretes, fertőző, mint a kanyaró. Karanténba zárásukat épphogy csak sikerül úgy elérni, hogy a nézőket a terem egyik felébe terelik, amely egy kis kovácsoltvas kerítéssel és egy méter magas fallal van elválasztva. A milicisták izzadnak, kiabálnak, sípolnak, és kis híján akaratlanul is tömegpánikot váltanak ki. Az ártalmatlanul a belső berendezés épségére irányuló rendreutasításuk így hangzik: „Nézők a korlát mögé, művészek a falhoz!" Nem sokkal később betiltják az egyesületet. Felháborodva és izgatottan gyűlnek össze ezután a művészek titokban a műtermeikben, amelyek nem állami lakóközösségek, és ezért megvan az az előnyük, hogy tagjaikat maguk választhatják ki. A műtermek egyikébe, egy boltozatos pincébe, amelyben pára és füst keveredik, gyakran engem is elvisznek. A mennyezet sötétjéből régi kocsikerék bontakozik ki, rajta csöpögő viaszgyertyák. A keréken különféle vastagságú és hosszúságú, lerágott csontok csüngenek, masnikkal a fához erősítve. Bizalmatlanul sandítok újra meg újra fölfelé, hogy a csontokat a könyökhosz- szomhoz mérjem. Végtére is apám halálkomoly ábrázattal azt közölte velem, hogy egy emberevőt fogunk meglátogatni. Reménykedő kérdésemre, hogy más gyerekek is lesznek-e ott, sokatmondóan hallgat. A műterem tulajdonosa egy kövér, szakállas férfi, zsémbes és goromba. Mennydörgő morajlással nevet, az egész szoba zeng belé, és a nyitott kandallóban megsütött saslikrudakat szervíroz, zsírjuk szisszenve csöppen a lángok közé. Megjelenése ellensúlyozásául modoros mese-illusztrációkat állít elő, csupa pasztellszínű tájképpel. Egy pillanatra sem bízom meg az édeskés képeiben. Folyton viccelődik és hahotázik. Nyitott minden vendége és minden művészetbarát előtt. Közbenjárására apám kap egy saját aktmodellt. Később kiderül, hogy jelentett róla a hatóságoknak. Pillanatnyilag azonban ez a műterem egyike annak a kevés helynek, amelyet a csoport tagjai gyakran felkeresnek. Munkáik között egyaránt található absztrakt és abszurd, giccses és unalmas. A Beatlest hallgatják, amerikai adókat próbálnak fogni. A nők olyan feketére festik a szemüket, mint a szakadék. Szamizdatban előállított, tiltott irodalmat terjesztenek. A szamizdat a titkos ellenállás kommunista változata. Hosszú éjjeleken át ülnek a szabad szellemek az írógépüknél, és oldalszám gépelnek szövegeket, amelyeket így terjesztenek. A tiltott könyveket körülményesen átcsempészik a határon. Forradalmárok és papok. így történhet meg, hogy a Biblia pornográf beatnik- ponyva társaságába kerül. Apám természetesen mindkettőt rég beszerezte, és anyja nagy aggodalmára, aki sejti, hogy fia így rúg ki a hámból, otthon őrzi őket. Még szerencse, hogy apa szexepiljének aktmodellje sem tud ellenállni, aki fő hivatását tekintve besúgó. Minden professzionalizmusról megfeledkezve belehabarodik, és a testi vétkezést a verbálissal folytatja. 34
