Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 10. szám - Rabinovici, Doron: Máshol

- Bocsánat - lépett közbe egy légikísérő: - Ön Rossauer úr?

Már azon volt, hogy nemet mondjon, amikor eszébe jutott Noa: - Igen.- Megfeledkezett az órájáról. - A farokrész felé nézett, mire a kopasz izraeli így szólt: - Rossauer. Rossauer? You are right. That is not our neighbour - mire a nő azt mondta: - Hát épp ezt mondom. - A légikísérő Ethan jegyét kérte, és amikor ő lehajolt, hogy előhalássza zakója zsebéből a papírjait, a szomszédnője rárivallt: - Ez nem a maga zakója. Ez Danni Löwenthalé!- Összetéveszt. Kezdettől fogva. En Ethan Rosen vagyok.- Ne meséljen nekem hülyeségeket. Tudom, ki ült mellettem. Danni Löwenthal. Ismerem a szüleit és őt magát is gyerekkora óta. Danni Löwenthal.

Legszívesebben rákiáltott volna a damasztkosztümös hölgyre, hogy elment az esze, és ne szívpirulákat szedjen, hanem inkább a fejére valamit. Az izraelire is rá akart ordítani, de ekkor lecsapott rá a fáradtság, beléje hasított, elszédült, behunyta a szemét, mert félt, hogy elesik, és egyben észrevette, hogy a hallgatása ellene szól, hogy most mutatnia kell magából valamit, hogy ne váljék végképp gyanússá.

Rekedten suttogta: - Ide figyeljen. Én Ethan Rosen vagyok, és ez az én helyem. Lehet, hogy hasonlítok erre a Danni Löwenthalra, talán, lehet, Johann Rossauernek neveztem magam, de az én nevem Ethan Rosen és az is marad. Érti? Ethan Rosen, Bécsben dolgozom, és Jeruzsálemben voltam, mert ott temették el régi barátomat, Dov Zedeket. Meghalt. Érti? Halott. - És mikor ezeket az utolsó szavakat kimondta, észrevette, hogy míg az egész temetésen olyan szenvtelen maradt, most eleredtek a könnyei.- Bocsásson meg, kérem - hallott egy hangot a tarkója mögül. A hívő volt, aki felállt, hogy hintázhasson. - Nem tudom, hogy ezt az urat itt Rosennak, Rossauernek vagy Löwenthalnak hívják-e, de a tefillint ma még nem csatolta fel. És tudja, miért nem? - Elvigyorodott, diadalmasan körülnézett: - Mert nem állhatja a bőrt!

És egyszeriben nem kételkedett többé senki, kicsoda ő, sem a kosztümös hölgy, sem a kopasz izraeli, sem a légikísérő. Emlékeztek rá, és úgy tűnt, mintha az ortodoxot mindnyájan magasabb autoritásnak választották volna meg, aki nem hagyta, hogy külseje megtévessze, és ezrek közül is örök időkig fel fogja ismerni.

Györffy Miklós fordítása

23