Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 10. szám - Rabinowich, Julya: Hasábfej
Julya Rabinowich Hasábfej Mikor anyám terhes volt velem, gyakran üldögélt a toalettasztalkája előtt, hosz- szan nézett a tükörbe, és elképzelte a gyermekét. Előtte egy könyv hevert. Kopott vászonkötésébe aranybetűkkel ez volt belevésve: „Orosz mesék". Kicsi és elegáns keze egy felütött oldalon fekszik, „A rézhegyek királynője" felirat alatt. Sok történet szól róla, mindegyik ünnepélyesen nagy, cikornyás betűkkel kezdődik. Cirill betűsek. A túloldalon illusztráció, sercegő selyempapír alatt. A fakó fátyol alatt csak sejteni lehet a színeket. A képen egy hosszú, fekete copfos nő látható, aki egy malachitfalnak támaszkodik. Ruhája, szeme, amely figyelmesnek és szigorúnak látszik, az erezett kő, a malachit nyaklánc halovány nyakán: minden színhű. Zöld növényzet tengerébe merül a nő, teljesen feloldódik benne. Anyám nézi őt, és olyan kislányra vágyik, akinek bőre fehér, mint a hó és szája piros, mint a vér. Lobog a tűz a kandallóban, amely öreg, töredezett márványlapokkal van borítva. A széles kőpárkányon apám szerzeményei állnak, vagy az ószerestől vette vagy a szemétből kotorta ki őket. Súlyos öntöttvas gyertyatartók, kis szobrocskák, rézkancsók, áhítattal elrendezve, és bármelyik tárgy alkalmas rá, hogy eltörje a kíváncsi orromat, ha sikerül lelöknöm a párkányról. Szemem torz tükörképe a tűztér sárgarézperemén eltereli a figyelmemet. Ijesztő foltok, amelyek követik mozdulataimat, mígnem megcsúszom, és elvesztem az egyensúlyomat. Fél lábam a vasrács mögé, a sötétbe szánkázik. Óvatosan, a kandalló szélébe kapaszkodva felhúzódzkodom, a kincsek megint ott vannak az orrom előtt, támadásra készen, házicipőm meg csupa hamu. Balra tőlem Lev atyám termetes, faragott karszéke magasodik. Mint minden törzsalapítónak, neki is megvan a maga trónja. A szeméttelepi kirándulásainak egyikén fedezte fel, a szutyok számtalan rétege alatt, kiszabadította és ragyogóan kifényesítette. A támla sötétbarna oroszlánfejei figyelmeztetően vicsorítanak rám. Apa a nagy asztal centrumában ül, körülötte gyülekezik a rokonság. Búcsúünnepélyükbe merülnek, csiszolt poharakat, szendvicseket lengetnek, meg sajtos süteményeket, amelyeket a mamám sütött nagy bátran a lakóközösségi lakás közös konyháján, miután a két tűzhely egyikét sikerült a lakótársak ellenséges rohama elől elhódítani. regényrészlet © Julya Rabinowich: Spaltkopf, Deuticke im Paul Zsolnay Verlag Wien 2011 24
