Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 10. szám - Rabinovici, Doron: Máshol
Nem hagyhatnák ezt abba, kérdezte erre az előző sorból a búvár, szeretné nyugodtan meginni a sörét. Szomszédja, a zarándok bólintott. A hívő ügyet sem vetve a két bécsire, csak fölemelte a kezét, mire azok és a légikísérők elhallgattak. Ethan Rosenre nézett, mintha az egész rituálét csak azért kezdte volna, hogy őt provokálja, mintha az idők kezdete óta csak arról lett volna szó, hogyan lehetne ezt a zsidó lelket megmenteni. - Mert mi van akkor - szólalt meg -, ha most innen a Business Classból előjön Ábrahám atyánk, és megkérdezi: mondd csak, felvetted már ma reggel a tefillint? A légikísérő így szólt mögötte: - Az nem számít, hogy a kedves édesapja a Business Classban ül. Ha önnek olcsóbb jegye van, akkor kérem, foglaljon itt helyet. Közvetlenül a válaszfal előtt felemelkedett egy kopasz férfi. Helyet cserélhetnek. Nincs kedve tovább itt ülni, orra előtt egy hintázó hátsóval. Ott elöl szvin- gelhet a rabbi úr egyedül, vagy csinálhat, amit akar. A férfi leült Ethan mellé. Egy izraeli, harmincas évei elején, farmer, farkasszürke zakó, alatta fehér T-shirt. Simára borotvált fejét a tarkóján vonalkód díszítette. Az egyik csuklóján arany karperecét viselt, a másikon nemesacél sportórát nagy számlappal és három kisebb óraművel. A végén még lezuhan miatta a gép, ha így hintázik, mondta angolul Ethannak. És obszcén is ez a toszogatás, mintha a pasas az egész gépet meg akarná hágni. Ez a hinta-palinta már Izraelben az idegeire megy, a fél ország ide-oda billeg, mintha az egész állam egy gyógyintézet lenne, és a hitnek ezek a kényszerneurotikusai, a törzsi rituálénak ezek a fetisisztái úgy viselkednek, mint akik hospitalizmusban szenvednek. Ethan úgy tett, mintha nem figyelne rá és csak a képernyőjét nézné. A légikísérő italokat kínált. - Mentes víz - mondta az idősebb hölgy, és a szájába dugta az első tablettát, egy kis, málnapiros bogyót. Szomszédja egy sört kért, az üveget és a poharat szorosan a laptop közelében helyezte el. Hogy Ethan meg van-e elégedve a készülékkel? A repülőgép imbolyogni kezdett. A pilóta közleménye. Az utasok szíveskedjenek bekapcsolni a biztonsági övüket. A nő egy kis vizet kiöntött a damasztkosz- tümjére. Két pirula a lába közé gurult. A férfi megfogta az üveget és a poharat. Ethan, egyik kezében a paradicsomlével, a másikkal összecsukta a számítógépet és eltette. Üzleti úton volt-e az országban? Izraeli, mondta Ethan. A szomszéd kicsit kinyújtózott, lehúzta a cipőjét és a zokniját, mintha most már minden óvatosságtól eltekinthetne. Miért nem mondta ezt mindjárt az elején? Miért hagyja, hogy kificamítsa a nyelvét? És hogy Ethan szabadságra megy-e Ausztriába? Nem, felelte ő, Bécsben dolgozik, egy intézetben, három éve. A gép zuhant egyet, és néhány utas idegesen egymásra nézett. Még izraelinek érzi-e magát?- Állampolgár vagyok. Akarod látni az útlevelemet? Mit jelent az, hogy valaki izraelinek érzi magát? A másik mosolygott, és mindentudóan bólintott. - Ez tipikusan zsidó, tipikusan bécsi zsidó kérdés. - Kortyolt egyet a söréből. - Én oda utazom. Bécsbe. 20
