Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 10. szám - Rabinovici, Doron: Máshol

A cégem így akarja. - Attól a régi félelemtől szenvedett, hogy jored, azaz elvándorló lesz belőle. Mintha újra a pionírkorszakban lennének.- Nem akarok ott maradni. Legfeljebb két évig - mondta, és Ethan visszafojtotta magában azt a megjegyzését, hogy cionista szándékok kövezik ki az utat a diaszpórába. Kibújt a zakójából, elővett egy pulóvert a táskájából, felállt, és megkérte a nőt, hogy engedje át, ki kell mennie a vécére.

Átfurakodott zömök bukharai férfiak egy fürtjén, akik oroszul beszélgettek élénken, kitért egy üléssorba, mikor egy légikísérő közeledett feléje a kerekes kocsijával, aztán ment tovább. Üdvözölte egy ismerős, akivel egyszer egy hitközségi rendezvényen találkozott. Már beszálláskor látta a férfit. Akkor még kipa volt a fején. Most már eltűnt róla.

A vécé előtt többen várakoztak. Beállt közéjük, és úgy érezte, állva elalszik. Egy fiú tolakodott előre, és azt mondta héberül, hogy ő nem várhat, mert még kicsi.

A vécéfülkében, a tükör előtt úgy látta, mintha a napbarnított arca hirtelen kifakult volna. Izraelben mindig azokra a turistákra hasonlított, akik addig süttették magukat, míg le nem égtek. Vigyázott, a bőre mégis szinte allergiásán reagált. A haja, amely néhány órája még aranybama volt, most a sápadtságának ellentéteként agyagszínűnek látszott. Ennek az átváltozásnak máshoz is köze lehetett, nemcsak a neonvilágításhoz, amely a kis mosdóban minden színt eltörölt. Képzelődött? Vizet folyatott a kezébe, az arcába fröcskölte, megnedvesítette a hajtincseit, és hátrasimította. Észrevette, hogy ezáltal még jobban elváltozott az arca. Keskenyebbnek tűnt, vonásai szigorúak lettek. Ráadásul vizes lett az órája. Lecsatolta, és egy papírtörülközővel szárazra dörzsölte.

Nem akart visszatérni a helyére, álldogált a folyosón, miután kijött a vécéből, és akkor megint egy légikísérő közeledett a kerekes kocsijával. Felfedezett egy üres ülőhelyet, leereszkedett rá, mire máris eléje toltak egy tálcát. El akarta hárítani, a mellette ülő nőre nézett, biccentett neki, a nő elmosolyodott, és héber színezetű angol nyelven és nyugtató hangon azt mondta, nyugodtan ehet itt, mert a szomszédja úgyis eltűnt, már az indulás után. Ethan kirakta maga elé az ételt. Az előtte lévő tartóban felfedezte azt a bécsi lapot, amely a cikket kérte tőle Dovról. Szétnyitotta, és szemébe ötlött a nekrológ. Nyilván átvette tőle valaki más, hogy tisztelegjen barátja előtt. A szerző először Dov bécsi életéről mesélt, és itt nem volt szó menekülésről és üldöztetésről, hanem mindig csak emigrációról. Dov Zedeket az egész világon mint a béke és a megegyezés bajnokát ismerték. Aki hallotta Zedek német beszédeit, zsidó vicceit és bécsi hantáit, nem tehet mást, mint hogy mindennemű nacionalizmus ellenfelének tartsa őt. Mindamellett meg kell mondani, hogy a kibuc, amelynek egyik alapítója volt valaha, arab földön keletkezett. Bármennyire a párbeszéd mellett érvelt is Zedek mindig, szíve mélyén a Szentföldön létesítendő, kizárólagosan zsidó állam víziója éltette. Egyesek kritikusan ítélték meg az emlékezetért tett erőfeszítéseit is, így például a zsidó fiatalok auschwitzi útjait, amelyeket Zedek kezdeményezett. Talán érdemes tanulni abból a vitából, amely mostanában a zsidók között parázslik. És a nekrológ szerzője itt egy héber újságban megjelent cikkre hivatkozott, amelyben egy ismert értelmiségi élesen kikelt az izraeli fiatalok szervezett auschwitzi társasutazásai ellen. Birkenau nem ifjúsági tábor, és az égetőkemencék kéményei nem alkalma21