Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 9. szám - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT KÁLNOKY LÁSZLÓ - Tarján Tamás: Kritikusi botanika : Gerold László : Retro
Tarján Tamás Kritikusi botanika Gerold László: Retro Ötvenegy esztendeje publikál irodalmi kritikát a monográfiával, lexikonnal, tanulmány- és színi- bírálat-gyűjteménnyel már ugyancsak elismerést szerzett, 1940-ben született sokoldalú szakember (egyetemi tanár, tanszékvezető, színháztörténész, szerkesztő, tudományszervező). 1961-ben közzétett első könyvrecenzióját ugyan nem sorolta be jelen kötetébe, a címével is a retrospektivitást, vissza- és áttekintő felmérést kiemelő Retro - mely „kritikák és röpkritikák" válogatása - azonban így is hossz- metszetet ad az irodalomtudósi, irodalmári életmű egyik vonulatáról. Legrégebben írott szövege 1968-ból, a legfrissebb 2010-ből származik. Kizárólagos tárgya a vajdasági magyar irodalom. Aligha szükséges tehát részletesebben szólnunk arról az egyébként kardinális tényről, hogy Gerold olyan államalakulatban folytatta munkásságát, amely - a hosszan tartó délszláv háború tragédiáját ugyancsak megélve az ezredfordulón túlcsorduló ezerkilencszázkilencvenes években - többször változtatott pusztán nevet is a legutóbbi félszázad során. Az egykori Jugoszlávia, a mai Szerbia társadalmi berendezkedése, hatalmi viszonyai, a népek, nemzetiségek egymás melletti létezésének dilemmái inkább közvetve, mint közvetlenül hagytak nyomot a Retro anyagán. Ám nem kétséges, hogy a délvidéki irodalmi élet, irodalomszervezet, könyv- és folyóirat-kiadás, oktatás, olvasáskultúra számos traumája, a vajdasági magyar írók egy részének elvándorlása hatást gyakorolt az alkata szerint tartózkodóan optimista, tárgyszerűen távlatos orientációjú Gerold szemléletére, értékítéleteire, műválasztásaira. Kevésbé hányatott nemzeti-nemzetiségi sors, kiegyensúlyozottabb geopolitikai klíma, homogénebb nyelvi környezet esetében is sokat nyomna a latban maga a telő idő. A kritikus változása, tudásának érlelődése, ízlésének módosulása - és a kritizált alkotások főleg összességükben, tendenciáikban, trendjeikben mutatkozó, különféle művészeti medrekbe ágyazott változása. A nagy ívű válogatás problematikus idődimenzióinak egyikét Gerold László akként kezelte, hogy mind a Kritikák, mind a Röpkritikák fejezetben a recenzeált írók nevének ábécérendjébe regulázta a keletkezésüket tekintve így az időben meglehetősen „ugráló" írásokat. (A szövegek eredeti megjelenési helyét és a most már csak szerzői nevet és műcímet tartalmazó jelölésekhez tartozó, a kritikus adta eredeti - sokszor az írások szövegösszefüggéseiben fontosnak bizonyuló - kritikacímeket segítőkész függelék sorolja fel.) A gyűjtemény lehetséges - és az író által az Utószó tanúsága szerint remélt - irodalomtörténeti karaktere ezért bizonyos kaleidoszkopikus, virtuális megforgatások nyomán alakulhat ki, hiszen a névregiszter, alkotássor (megelőzve az antológiáktól) mellérendelő sugalmazása mind a linearitás fejlődéselveit, mind az értékhierarchia struktúráját zárójelbe teszi, nem beszélve a bonyolultabb összefonódásokról (például a vajdasági irodalom és az anyaországi irodalom alakulástörténeti viszonyulásairól. Igaz, e kölcsönösséget Gerold jelen munkája meglepően kevéssé érinti). Ráadásul ugyan a röpkritikák valóban röpkritikák, rövid és nyomatékos megszólalások, a kritikák viszont részben tanulmányok, vagy legalábbis terjedelmes, olykor lábjegyzeteit szakmai reagálások. A két ciklusból nem különösebben nehéz egyazon olvasói térbe vonni az egymáshoz szegecselődő anyagtömböket (köztük Gerold monográfia-alanyának, Gion Nándornak a pályájához fűződő öt kritikát), mégis a szokásosnál interaktívabb, lapozgatóbb olvasás kívánatos. Végei László 1967-es Egy makró emlékiratai című regényét például (az összevetésben ismét szerep jut majd az időfaktomak) fenntartásai ellenére is elismerően fogadta a mű maradandó értékeit megsejtő, a Salinger- és Soljan- inspirációkat észlelő bíráló: „Végei nálunk szokatlan szókimondással, nyíltsággal ír. Eközben az sem zavar, hogy regénye erkölcsileg nem a legmakulátlanabb, hősei jellemtelenek, egyes jelenetei pedig sikamlósak, mert a mondanivaló félelmetes komolysága minden esetben átüt az olcsónak látszó felszínen. Egy fiatalon is sokat tapasztalt, tanult és szenvedett nemzedék elrettentő, elgondolkoztató képe rajzolódik ki ebben a jól sikerült 108
