Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 9. szám - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT KÁLNOKY LÁSZLÓ - D. Magyari Imre: A magyarországi cigány irodalom (hiánya) a reprezentatív irodalomtörténetekben

jának kijelölése."311 Ha Ingardennek is akadnak megoldhatatlan problémái e téren... Az értékelés - és értelmezés - nehézségeiről másutt még lesz szó.)

Kényszeres összehasonhtgatásokra, méricskélésekre persze semmi szükség, főleg, ha az összemérendők mindegyike, ha egyikük „kisebb vállalkozás” is, jelentős, netán maradéktalan esztétikai élményt ad. Szegedy-Maszák is csupán kijelent egy tényt, jelzi, hogy tudatában van, s aztán nem foglalkozik vele. Hiszen ha olvassuk - vagy jobb lenne egyes szám első személyben fogalmaznom? - az Édes Annát vagy az Esti Kornélt, nincs hiányérzetünk, nem jut eszünkbe, hogy Az eltűnt idő nyomában „nagyobb”, sőt „sokkal nagyobb vállalkozás". Bari Károly, Lakatos Menyhért vagy Osztojkán Béla s mások legfontosabb alkotásaitól is teljes (vagy majdnem teljes) élményt kapunk, ha később esetleg tudatosítjuk is, hogy Petri György, Tandori Dezső, Tóth Krisztina költészete, Esterházy Péter, Nádas Péter, Parti Nagy Lajos, Rakovszky Zsuzsa prózája „nagyobb". A fércmű és a remekmű közt igen hosszú út húzódik, s ezen az úton megvannak azok a szakaszok, amiken belül elmosódnak az egyes alkotások közti különbségek. A tökéletes remekmű amúgy elég ritka jelenség.

Ismételjük meg: a cigány szerzők műveinek kritikai fogadtatása, értékelése, recepciója nem maradt el. Nem maradt el, csak esetleges, hiányos.

Innen nézve készülő könyvemben e hiányok pótlására vállalkozom: fontos szerzőkre, értékes alkotásokra szeretném felhívni a figyelmet. A készülő műben kilenc szerzőt mutatok be hosszabban (Balázs János, Balogh Attila, Bari Károly, Holdosi József, Jónás Tamás, Kovács József Hontalan, Lakatos Menyhért, Osztojkán Béla, Szécsi Magda), rövidebben, vagy csak megemlítve, pedig körülbelül hatvanat, az emlékiratok, önéletrajzok szerzőivel együtt közel nyolcvanat. Összesen tehát majdnem százat.

34 Veres András: Irodalomértelmezés és értékorientáció. In Szili József (szerk.): A strukturalizmus után. Érték, vers, hatás, történet, nyelv az irodalomelméletben. Budapest, 1992, Akadémiai. 239-310. o.

104