Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 9. szám - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT KÁLNOKY LÁSZLÓ - D. Magyari Imre: A magyarországi cigány irodalom (hiánya) a reprezentatív irodalomtörténetekben

használta ki a téma lehetőségeit, és a tragédiás hangoltságú emberi-társadalmi tablót jócskán felhígítja a kalandregény igénytelenebb fordulataival". Valamivel később (1265. o.) Holdosi József már csak egy félmondatot kap „látomásos cigánykrónikája'', a Kányák miatt.

ISMERETTERJESZTŐ ÁTTEKINTÉSEK ■ Pomogáts Béla „ismeretterjesztő jellegű" munkájából9 megtudjuk, hogy Bari Károly pályája - másokéval együtt - „a népi hagyományok jegyében indult" (105. o.), a költő „a népi hagyományok korszerű átalakítását vállalta" (536. o.), „a hazai cigányság történelmi élményeit és mai törekvéseit szólaltatja meg", köteteiben „a cigány folklór hagyományaiból merített, ezek a hagyományok adtak költői nyelvezetének »szürrealisztikus« jelleget" (538. o.), Lakatos Menyhért pedig a Füstös képekben „a magyar- országi cigányok életsorsát" (157. o.), illetve regénye és elbeszéléskötete, a Csandra szekere „a hazai cigányság elesett életét mutatta be" (519. o.).

Mindez kétségtelen.

Az egykötetes, igen tömör, eredetileg a külföldi olvasóknak (hogy aztán akadtak-e ilyenek...) készült munkának, A magyar irodalom történetének10 11 A legújabb kor irodalma című részében Tamás Attila nem említ egyetlen cigány költőt, írót sem. A szerzőknek láthatóan szűkös terjedelembe kellett beszorítaniuk közlendőiket, sokat gyötrődve azon, hogy kevesebbekről szóljanak-e viszonylag hosszabban, vagy többekről rövidebben. Az utóbbi esetben nagy veszély a felszínesség. (Azt végül is csak Szerb Antal engedhette meg magának, hogy Száz vers jegyzeteiben, a költőket bemutatva, Goethe neve mellé mindössze ennyit írjon: „Ő volt Goethe.")

A helsinki egyetem Folia Hungarica-sorozatában jelent meg Görömbei Andrásnak, aki 1989 és 1992 közt vendégprofesszorként tanított az intézményben, A magyar irodalom rövid története című munkája.11 Utolsó, X. fejezete mutatja be A második világháború utáni évtizedeket Nyilván itt is a megrendelő által kurtára szabott terjedelem az oka, hogy a szerző ezt kénytelen írni (158. o.): „A pályájukat a hetvenes-nyolcvanas években kibontakoztató írókkal ez a rövid irodalomtörténeti áttekintés nem tud érdemben foglalkozni", bár szerencsére felsorol néhány nevet, és a fejezet zárásaképp kitér az ebben az időszakban végbemenő szemléletváltozásra is. A felsorolásban cigány szerzők nem szerepelnek.

KULCSÁR SZABÓ ERNŐ IRODALOMTÖRTÉNETE ■ Kulcsár Szabó Ernő egyszemélyes, az 1945 és 1991 közti periódust tárgyaló, s az oldott hangú népszerűsítés szándékával semmiképp sem vádolható irodalomtörténetének12 első kiadása 1993-ban, a második egy évvel később jelent meg. A szerző a cigány alkotók közül egyedül Bari Károlyt szerepelteti, példának hozva munkásságának megítélését arra, hogy a hetvenes évek irodalmának uralkodó beszédmódjai hogyan értékelődtek át (pontosabban le) az évtized végére. A VI., A posztmodern és az „új érzékenység" című fejezet Az új nyelvi magatartás irodalmának kialakulása (1979-1990) alcímű bevezető részében olvassuk: „...a hetvenes évek végére ... szemlátomást kezdetét veszi egy olyan irodalmi beszédmód kialakulása, amely nem vezethető le az individuumszemlélet és a jelhasználat eladdig uralkodó formáit meghatározó létértelmezésből. Az is kétségtelen, hogy olyan korszak zárul le a magyar irodalomban, amelynek a harmincas évek elején rögzültek a kérdésirányai és a kínálkozó világképi válaszok beláthatósá9 Pomogáts Béla: Az újabb magyar irodalom 1945-1981. Budapest, 1982, Gondolat.

10 Klaniczay Tibor (szerk.): A magyar irodalom története. Budapest, 1982, Kossuth.

11 Görömbei András: A magyar irodalom rövid története. Helsinki, 1992, Helsinki Egyetem.

12 Kulcsár Szabó Ernő: A magyar irodalom története 1945-1991. Budapest, 1993, 1994, Argumentum. (Irodalomtörténeti Füzetek.) 160-161. o.

94