Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 9. szám - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT KÁLNOKY LÁSZLÓ - Lengyel András: "Európa utolsó nomádjai" : A cigány nép Tömörkény írásaiban
szelídségre tanított, rablók és tolvajok vezetője lehessen. II - Nem történhetik meg ilyesmi a világban - mondogatta. - A nevelés mégiscsak nevelés." (Uo.) Ám kecskeméti rendtársa híradását már el kellett hinnie. „Főtisztelendő Tóth kér. János ekkor elment a város istállójába és elismerés gyanánt egy forintot juttatott jutalmul Nádrági Dömötör kocsisnak, aki már annak idején, már a gyerek találásakor megmondta, hogy tisztán csak azért érdemes bevinni a purdét a városba, mert ott a pusztában még csak fal sincsen, amihez odacsaphatnák..." (Uo.) Az önbeteljesítő jóslat szociológiából jól ismert esete ez. A környezet gesztusai, rácáfolva az explicit nevelési elvekre, meghatározzák az egyén mozgási lehetőségeit. Minden, ami a környezet részéről éri, a sátorosok világa felé irányítja „vissza", s végül egy lehetősége marad, ahol önmaga lehet, az idegenség stigmája nélkül. S ez a kudarc, Tömörkény kikövetkeztethető véleménye szerint, egyben alighanem egy pedagógiai paradigma összeomlása is volt. A társadalom valós viszonyaival, sötét oldalával nem számoló, naiv fejlődéselvű antropológiai optimizmus kudarca. Azé az antropológiai optimizmusé, amely végül is önmaga ellentétébe fordul, s biológiai determinációt („cigányvér") kénytelen tételezni magyarázatként, mert nem érti önmagát, a saját maga teremtette viszonyokat. 8 Tömörkény érdeklődését e novellája megírását követően egy ideig még a vándorló cigányok vonták magukhoz. Amikor, többnyire másról írva, említi őket, a cigányságnak erről a rétegéről szól. 1910-ben, A bicska című novellájában például a megbicskázott tanyai legény gyors gyógyulásáról beszámolva az jut eszébe, hogy a vándorcigányok sebe szintén gyorsan gyógyul. „A nomád cigányról is tudott dolog" - jegyzi meg itt -, „hogy annak a testén a lőtt vagy vágott seb rendkívül rövid idő alatt gyógyul. Aminél fogva aztán, ha bepálinkáztak egymás közt, egy kis parázs bicskázás meg sem kottyan nekik." (4: 453.) 1911-ben, Az ügy elintéződött című novellája pedig egészében a „sátorosok" és a tanyalakók összeütközését mutatja be. Ennek az írásának az újdonsága nem az, hogy az üresen maradt tanyát kibérelő „hat kocsi cigány" odaérkezését követő lopások fölszaporodásáról esik szó, nem is a környező tanyák lakóinak ellenséges reakciója érdemel benne figyelmet - ezek más írásaiból is ismert mozzanatok. Az új az, hogy ez a novella a tanyai közbiztonság speciális vonatkozásainak a bemutatása. „Városi közbiztonság meg tanyai közbiztonság" - olvashatjuk a novellában - „két különböző dolog. Két olyan fogalom, amik nem egy anyaméhben születtek. A városban a sarkokon a rendőr strázsál, éjjel őrjárat jár, ha baj van, telefonon mindig lehet rendőrt hívni, éjjeli támadás esetén elég kinyitni az ablakot, s hamarosan föl lehet lármázni a fél utcát segítségért. A tanyákon mindez nincsen." A „pusztázó városi lovas katonák, a pandúroknak lovas rendőrré formálódott maradványai" kevesen vannak, s amikor szükség lenne rájuk, többnyire nincsenek ott. „A tanyák közbiztonsága ennélfogva inkább csak a tanyákon lakó nép természetes becsületességén alapul." (5: 60—61.) S mivel a tanyai rendőrség nem tudja megvédeni a tanyaiakat a szomszéd tanyát bérlő cigányok lopásaival szemben, föllépni ellenük a jog szerint csak tettenérés esetén lehetséges, maguk a tanyaiak űzik el a nemkívánatos szomszédokat. Az érvényes jogra fittyet hányva, erőszakkal, de a kódolt rendőrkapitányi instrukciók szellemében. „Különben - mondja odavetőleg a kapitány - éppen most olvastam egy könyvet felőlük [ti. a sátoros cigányokról], hogy az éjszakai puskalövéstől [a cigány] nagyon fél. Ha felé lőnek éjjel, és nem tudja, hogy honnan jött a golyó. Azt nagyon féli. Arról a helyről elmögy, hogy húsz évig sem jut arra a tájra vissza. No, isten mögáldja magukat." (5: 65.) A tanyaiak pedig értik a szót, s azt az erőszakot, amit a kapitány és emberei nem alkal72
