Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 9. szám - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT KÁLNOKY LÁSZLÓ - Lengyel András: "Európa utolsó nomádjai" : A cigány nép Tömörkény írásaiban
csoportokra irányul. (Ez ma a „Nyugat" kontra „terrorizmus" konfliktusban globális összefüggésekben ismétlődik meg.) S hogy ez a veszélyes ötletelés még a részvét és szolidaritás íróját, Tömörkényt is megkísértette, önmagában is a probléma súlyát és (veszedelmes fejleményeket eredményező) dinamikáját mutatja. A dánosi rablógyilkosságban manifesztálódó problémák sajátos társadalmi fogadtatása magából A faluvégiek egyik helyéből is jól érzékelhető. „Mostanában - írja itt Tömörkény - sokat írtak felőlük [ti. a vándorcigányokról] az újságok, a különböző véleményeknek egész tömegét lehetett olvasni, amelyek jórészt nagy ellenkezésben állanak egymással. Nem is lehet tudni, melyik igaz belőlük, mert ez a nép meglehetősen rejtélyes és kitudhatatlan." (Uo.) Majd így folytatja: „Hogy a kóborló cigány bandák gyilkolnak, rabolnak, s olykor egyes, félreeső tanyát nyílt ostrom alá vesznek, az eddig is tudva volt, velük vívott csatározásaikról a csendőrség s az alföldi városok tanyai, pusztázó rendőrsége sokat tudna beszélni. Most azonban e dolognak nagyobb híre támadt, a rablások és gyilkosságok gyorsan következtek egymásután s közülük a legrémesebb a fővároshoz aránylag közeleső határban történt meg, s nem valahol az ország szélén, vasú messze eső puszták közepén. A hír közelebb ért mindenfelé s az érdeklődés a bandák felé fordult." (Uo.) Jellemzőnek, legalábbis Tömörkényre nézve, mégis azt kell tartanunk, hogy A faluvégiek egész negyedik része, s ezen belül még az írás zárlata is, az író személyes élményei alapján a cigányok nyomorúságát hangsúlyozza. Fölidézi az utolsó értékeiket elzálogosító, majd még a zálogcédulát is eladni kényszerülő, hidegtől és nélkülözéstől megviselt embereket. S a záró leírás (s a beléje foglalt „beszéltetés") is a kiszolgáltatottságot állítja előtérbe. „Kék magyar ruha volt a bírón [ti. a horgosi cigány bírón], urasági kocsisé, vagy megyei pandúré lehetett valamikor, már igen szakadozott és rongyos. A kopott magyar gúnyához elnyűtt gombos cipőket viselt, amiket az útszélen találhatott. A sátor alatt töltött hideg tél minden sanyarúsága lerítt róla. II - Hát - mondta - nagy a szegénység, nagyon hideg a tél... De nem tehetünk rulla, majd csak elgyín a tavasz. Akkor nem lesz a bíró ilyen rongyos. De télen így kell lenni; a télnek nincsen szeme, csak foga..." (Uo.) 7 A cigányság beilleszkedése, integrációja, amelyet - cikkeiből kitetszően - Tömörkény elsőrendű kérdésnek tartott, 1908-ban, szűk egy évvel Dános után, irodalmi formában, novellaként is fölbukkan az életműben. A Cigányvér című, „vonal alatt", azaz tárcaként közölt írás (SZN, 1908. máj. 15. és máj. 16.) egy régi, úgynevezett „igaz történetet" beszél el. ,,[F]őtisztelendő Tóth kér. János, a külső iskolák fólügyelője", az „apostollelkű" öreg szerzetes, akivel a történet kezdődik és zárul, valóságos, történeti személy, csakugyan élt, Szeged története számon tartja. Valóban a szegedi tanyavilág oktatásügyének altruista hajlandóságú szervezője volt. Maga a történet, amely az 1850-es években indul, s alighanem az 1870-es években fejeződik be, s amelyet Tömörkény elbeszél, fiktív színezésű, „igaz történet". Ha megesett is, Tömörkény csak legföljebb a középosztályi „városi folklórból" ismerhette - egészében tehát realitás-fragmentumokkal teli, irodalmilag alakított fiktív szövegről van szó. Nem az egyes mozzanatok közvetlen tárgyi megfelelése az érdekes benne, hanem az ábrázolás-megjelenítés mikéntje - s az egész kicsengése. A történet, a novella szüzséje egy integrációs kísérlet kudarcának tárgyias-realiszti- kus leírása. Tóth kér. János, az 1850-es években az alsótanyai pusztákról lovas kocsin „befelé" haladva, a „nagy homokban" egy elhagyott cigány csecsemőre akad. Hazaviszi, s mivel a hivatalos városnak nem kell a gyerek, ő nevelteti föl, de mivel rendházban élő szerzetes, a nevelést másra bízza. A gyereket, „tartáspénz fejében", „a város dobosa, a Zsiga 69
