Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 9. szám - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT KÁLNOKY LÁSZLÓ - Monostori Imre: Szempontok Vekerdi László Németh László-képének értelmezéséhez
Nemcsak a szereplők, a jellemek, de a helyzetek, Németh László szellemi és mindennapi valóságos helyzetei is hasonló tömörséggel és hasonló plaszticitással bontakoznak ki egymás után (nemritkán egymás mellett) Vekerdi László írói-rendezői műhelyében. Mint tudjuk, 1933 elején Babits a Tanú s Németh ellen fordult. Vekerdi szerint: „olyan elszántan s engesztelhetetlenül, ahogyan csak egykor azonos elveket vallók harcolhatnak egymás ellen". (98.) Igen, ez volt az egyszerű valóság, mint ahogyan Németh László rádiós szerkesztői álmában, ideájában, eszményében (kicsit bonyolultabban és feszesebben): „az éter-katedrán az ifjú és személytelenné finomult Tanú, hű és kongeniális fiatal tanársegédi karral megerősítve, önmaga érdekére, méltóságára s értelmére ébreszt - s nem tanít! - egy lelkesen figyelő nemzetet". (114.) Egy kivételes elme mindennapjai szublimálódnak eszményekké az olvasó szeme láttára, s fordítva: az eszmények mindennapi, valóságbeli ereje, hatóképessége tevődik próbára. Új értelmezéseit kapjuk régi Németh László-problémáknak. Lássuk csak, hogyan s milyen példa segítségével, s mily intuícióval állítja elénk például a minőség elvét és gyakorlatát. Nem hinnénk, hogy ennek terepe éppen a Medve utcai polgári iskola lenne. Pedig az. Ekképpen: „A Medve utcai polgáriban tanulta meg s bizonyította a Tanú, hogy a minőség nem elvont és halott elv, hanem az életet és a mindennapokat átalakító valóság. Nem kényszerű megélhetés nyűgeként cipelte a Tanú a Medve utcát, s nem szkizoid alkata következményeként. A Tanú a minőség éteri fele, a Medve utcai a materiális. "(155.) Az olvasó most már könnyen megérti a „minőség forradalma" távolabbi, egyetemes értelmét, egyszersmind személyre szabott, személyes és egyéni jellegét. Ezek után már nem elvont filozófiáról van szó, hanem mindannyiunk hétköznapjairól. Ugyanezt a finom, de hatásos rávezetést érzékeljük Németh László jövő felé forduló érdeklődése tartalmának hirtelen megvilágításában. „Ez volt az igazi ellentét Németh s a jelen nagy forradalmárai - amilyen Gaál Gábor, Fábry Zoltán, Nagy István és Veres Péter volt - között: ők a közvetlen feladatok parancsát érezték s közvetítették, Németh a jövő veszélyeit fogta érzékeny idegrendszerében. S ezeknek a megoldásához remélt modellt találni a vidéki ifjúság törekvéseiben." (204-205.) Eredeti értelmezését kapjuk továbbá Németh László egyik legkedvesebb ideájának, a nemzeti műhely mibenlétének. A műhely - mondja Vekerdi László - „komplex tudományos, technikai, gazdasági, politikai művészi, pedagógiai és etikai folyamat, hatalmas dinamizmus a lehetőségek ugrásszerű föltárására, az adott helyzetben egyedül lehetséges egyenes fejlődési irány megtalálására és kiaknázására". (308.) Ilyen értelemben működött a sokat emlegetett erős és vonzó újkori francia és angol műhely, s ebben az értelemben voltak szerények és kis hatókörűek a magyarországi kezdeményezések. (Hiszen a műhely jó működésének a feltétele, hogy a sok előre hajtó összetevő közül mindig legyen legalább egy domináns, vitathatatlanul erős diszciplína.) Németh László „háborús korszakának" később Grezsa Ferenc monográfiát szentelt, Vekerdi László is igen fontosnak tartotta ezt a korszakot. Először is azért, mert a harmincas évek végétől kezdődő folyamatban Németh László a legmélyebb érzelmi s a legmagasabb intellektuális kötődést alakítja ki a „vidéki" Magyarországgal, régiesen fogalmazva: a magyar néppel. Továbbá ebben az időszakban - egészen pontosan Mezőszilason 1944-ben — szilárdul meg végleg pedagógiai és pedagógusi elkötelezettsége, mégpedig a „lányaim" tanítása közben. Ez a pedagógiai szenvedély és elkötelezettség 1945-ben Békésen folytatódott, majd Hódmezővásárhelyen bontakozott ki oly nagy s oly termékeny erővel, hogy még a hatvanas években is vezető ideái közé tartozott. S amit Grezsának már nem volt ideje monográfiaszerűen feldolgoznia, azt dióhéjban korábban rögzítette Vekerdi: a hatvanas évek mint Németh László valóságosan is új - immáron a harmadik - pályakezdése. Folytatás és újrakezdés szabályosan szép dialektikája s dinamikája szerint. (Az első a Tanu- korszak és előzményei, a második a vásárhelyi korszak és előzményei voltak. A szóban forgó időszak tehát a sajkódi korszak és előzményei.) A hatvanas évek Németh-jelensége 48
