Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 7-8. szám - Horváth Sándor: Muszáj interjúzni?: Az oral history mint nyilvános és/vagy szakszerű történelem
galmak kutatásaihoz képest progresszív programmal rendelkezett. Az oral history a nyugati, radikális mozgalmak hatására Magyarországon is az alávetettek történetévé vált, és a rendszerváltást követően is javarészt az maradt. A totalitárius modell népszerűsége miatt az 1956-ot követő megtorlás áldozatai éppúgy ebbe a körbe tartoztak, mint a cigányok, a munkások vagy a szegények. Hovatovább ugyanazok - az interjúzást nagyrészt intuitív módon elsajátító - szerzők interjúztak az 56-osokkal és az utóbbi társadalmi csoportok tagjaival.65 A kilencvenes évek végén a szociológia és a pszichológia hatására az oral history-családkutatások nyugati hagyományának hazai adaptációi is megszülettek66, és a módszertani kérdéseket firtató tanulmányok megelőlegezték a hazai oral history „nyelvi" vagy „emlékezeti" fordulatát.67 Ennek egyik előfutára - a strukturalista módszereket nem, ám az új témaválasztást adaptáló - a Titokkal a lelkemben éltem című monográfia, amely helyenként a pszichoanalitikus iskola módszereit alkalmazza intuitív módon az 1956-os elítéltek gyermekeivel készült interjúk elemzése során.68 Ezzel párhuzamosan - mintha több évtizednyi lemaradást igyekeztek volna pótolni - felvirágozni látszik a hazai, oral historyra is épülő nőtörténet69, munkástörténet70 és migrációkutatás.71 Az oral history- kutatások kezdetektől érdeklődtek a különböző generációk (eleinte az ifjúság) története iránt, és az öregkor tanulmányozása az utóbbi időben - az európai társadalom elöregedése miatt is - egyre nagyobb teret hódít magának, amire szintén van már hazai példa.72 Az utóbbi évtizedben - hasonlóan a nyugati mintákhoz, a holokauszt és a totalitárius rendszer emlékezetének kutatásán keresztül - az élettörténeti módszer meghonosodásának lehetünk szemtanúi Kovács Éva és Vajda Júlia munkái nyomán.73 Az oral history mozgalmi múltja úgy tűnik a kollektív és egyéni emlékezet, valamint a tapasztalattörténet kutatásának medrében folytatódik. A kisemberek története mellett a háborúk és történelmi traumák emlékezetének kutatása vált az egyik legmeghatározóbb témává. Azonban számos új elágazása közül az élettörténeti módszer már szakított az oral historisták kezdetben intuitív, interdiszciplináris módszereivel és levált az oral historyról, 65 Pl. Kemény István - Kozák Gyula: A Csepel Vas- és Fémművek munkásai és Pest megye munkásai. Bp., 1970; „Szuronyok hegyén nem lehet dolgozni!": válogatás 1956-os munkástanács-vezetők visszaemlékezéseiből. Szerk.: Kozák Gyula és Molnár Adrienne. Bp., 1993; Csalog Zsolt: Cigányon nem fog az átok. Bp., 1988; Uő: A tengert akartam látni: négy munkásportré. Bp., 1981; Uő: Doku 56. Öt portré a forradalomról. Bp., 1990. 66 Az elmesélt idő: családsorsok a huszadik századból. Szerk.: Horváth Ágota. Bp., 1996. 67 Gyáni i. m.; Kovács Zoltán i. m.; Tóth Eszter Zsófia: Klió és az oral history. Múltunk 2000/3.165-177. 68 Körösi Zsuzsanna - Molnár Adrienne: Titokkal a lelkemben éltem: az ötvenhatos elítéltek gyermekeinek sorsa. Bp., 2000. 69 Pető Andrea: Rajk Júlia. Bp., 2001; Bögre Zsuzsanna: Asszonysorsok: ötvenhatos élettörténetek elemzése. Bp., 2006. 70 Munkástörténet - munkásantropológia: tanulmányok. Szerk.: Horváth Sándor, Pethő László, Tóth Eszter Zsófia. Bp., 2003; Tóth Eszter Zsófia: „Puszi Kádár Jánosnak": munkásnők élete a Kádár-korszakban mikrotörténeti megközelítésben. Bp., 2007. 71 Kovács Éva - Melegh Attila: „Lehetett volna rosszabb is, mehettünk volna Amerikába is" - Vándorlástörténetek Erdély, Ausztria és Magyarország háromszögében = Diskurzusok a vándorlásról. Szerk.: Sik Endre. Bp., 2000. 93-154.; Emigráció és identitás: 56-os magyar menekültek Svájcban. Szerk.: Kanyó Tamás. Bp., 2002; Lénárt András: Fluchtgeschichten von 1956er Jugendlichen. = Die ungarische Revolution und Österreich 1956. Szerk.: Fónagy Zoltán - Mürber Ibolya. Becs, 2006. 465-495. 72 Ryant, Carl: Comment: Oral Flistory and Gerontology. The Gerontologist 1981/1. 104-105. Turai Tünde: Öreg ember nem vénember. Idősek társadalom-néprajzi szempontból. Bp., 2010. 73 Kovács Éva - Vajda Júlia: Mutatkozás. Zsidó identitás történetek. Bp., 2002; Kovács Éva szerk. 2008. i. m. 33
