Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 9. szám - Németh László: Magam helyett: A mű utolsó fejezete - közreadja Németh Judit
niuk. A leírások jutottak eszembe, amelyeket a Horea lázadást túlélő magyarok adtak az ide-oda vándorló, udvarházaikat ellenségesen méregető csoportokról. A szigligetieknek nem sokkal lehetett jobb véleményük rólunk, mint a mócoknak a gazdáikról - úgyhogy a tanácsház után a kastély megrohanása nem is olyan nagy fokozódását kívánta meg a forradalmi indulatnak. - Ekkor szálltak ki hozzánk a tapolcaiak, s egy-két deák, köztük egy eleven, francia gaminre emlékeztető medikus, akit a többiek „doktornak" hívtak. A munkások közt volt egy szigligeti, igen jóképű s értelmes ember - neki adatott a feladat, hogy Szigligetet a forradalomba bekapcsolja. A kastély és a tanácsháza közti téren tartották a gyűlést; egy csomó asszony, munkából hazaszaladt ember gyűlt össze - különösen jól emlékszem egy alakra, akinek a lógó inge, gatyája után a mezőről kellett hazajönnie - italos állapota azonban a pincére vallott. A munkás kiállt a tanácsház ablakába, s onnét jelentette be a tapolcai tanács megalakulását. A nép kívánságai most már teljesülni fognak, de ahhoz rend kell - hogy olyan rombolás, mint az éjszakai elő ne forduljon. A rendbiztosításért egy tíz tagú forradalmi tanácsot kell alakítani. Nem kell tanács mondta a lógó ingű, akinek már a szóból is elege volt. Hát bizottságot- javította ki mosolyogva a szónok. Az elnöknőt kerítsék elő - vette komolyan a maga esze szerint a forradalmat. De a józanabbak lehurrogták. A doktor pedig, aki a következő szónok volt támadásba ment át: ő már tudott egy fiatal párról is, amely nem esküdött meg ma, mert garázda emberek az éjjel széjjeltépték az anyakönyvet. Annak pedig, aki nem akarja, hogy az elnöknő visszajöjjön, s mint tisztviselő a tanács felügyelete alatt rendbe szedje a szétdúlt írásokat, azt ajánlotta, jöjjön ő ide, s csináljon rendet köztük. Ez riasztó érv volt: s a választás már teljes rendben ment végbe. A sportújságírók noszogattak, hogy az alkotóház részéről is szólnia kellene valakinek. Én nekem azonban nem volt kedvem az ablakba kiállni s lógó ingűhöz beszélni. Végül is Földeák szólt, elég jó népgyűlési gyakorlattal, a bűnökről s az orvoslásról. Kiss Tamást csak egy vers elmondására lehetett rávenni: Petőfi versét, a „Tizenkilencedik század költői" mondta bele izgalomtól sápadtan a szigligetiek legteljesebb közönyébe. Az autó elment s mi egy kicsit nyugodtabban néztünk az új éjszaka elé. A forradalmi tanács egész éjszaka fönn ült - a kivilágított tanácsházban „zsugáztak"- szemmel láthatólag csak rendőri szerepkört tulajdonítottak maguknak. Ennek ellenére feltörtek egy présházat s lenn a strandon felgyújtották az alkotóház kabinjait. A strand s a munkaidőben ott heverésző „hizlaldaiak" nyilván nyomot hagytak a szigligetiek érzelmeiben. A következő - a szombati - volt a kritikus este. A bizottság is felkészült rá: ötven tagú rendőrséget szervezett, amely fölváltva, csoportokban cirkálta falut és határt. Én fölvetettem: nem volna-e jó eltűnnünk innét s a vállalat autóján az egész társaság egy jó óra alatt átköltözhetne a mi sajkodi házunkba. De a sport- újságírók elutasították az ötletet, - az még feltűnőbb, annyi ember egy magányos házban. Az ide-oda száguldást, beszédet, fontoskodást, lelkesedést sokkal jobb védekezésnek tartották az elvonulásnál. S igazuk lett. - A vasárnapra virradó éjjel minden incidens nélkül múlt el - sőt Soós elvtárs is elfoglalhatta a helyét az 7
