Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 9. szám - Németh László: Magam helyett: A mű utolsó fejezete - közreadja Németh Judit

politizáló emberek. A gondnok, amíg el nem tűnt, többnyire hallgatott s csendesen figyelt. A háziszolga - aki tizenöt éve kitűnő nyilas lett volna: csupa láng volt - személyes sérelmei s indulatai kapcsolatba kerültek a pesti forradalommal s alig tudta visszatartani magát, hogy a kibontakozó eseményekbe legalább vad szavakban bele ne nyargaljon. Mi Kiss Tamással alkottunk egy pártot - a többiek felé a személyes aggodalmainkból csináltunk paravánt: nem érte-e baj a családunkat: az egyik vöm s két lányom egyetemi ember - a másik kettő a legkényesebb üzemekben - Csepelen s a Traktorgyárban dolgozik. Magunk közt azonban a nemzetet féltettük. Az, hogy Berlinre s Poznanra is rálicitáltunk, tetszett volna. Mégis úgy van, ahogy mondani szoktam: a szocializmus megnövelte a nemzet erejét, a felkelés, elkeseredés ereje is ezt bizonyítja - a Horthy-éra alatt egy ilyen viharos reakció elképzelhetetlen lett volna. Másrészt nem láttuk, mi lesz ennek a vége. Mibe vitték bele a pesti Petőfi-körösök az országot, épp most, amikor a sztálini jégtömbök oly biztatóan olvadoztak.

A harmadik nap - amikor már a vonatok sem jártak többé - Ellának sikerült valahogy az alkotóházat felhívni. Mind együtt vannak - nincs senkinek baja; ő le akart jönni utánam, de nem merte otthagyni a gyerekeket. Olyan furcsa volt, ahogy a közbeeső zűrzavaron át leért hozzánk a hangja, - amely hangban még az elmosódottságán is átütött a pesti események miatti lelkesedés. - Gyönyörű volt- mondta ő, akit a politika mindig közönyösen hagyott. Illúziói persze nincsenek- tette hozzá, - a város orosz tankokkal van körülfogva. Ez a telefon azonban már csodás kivétel volt; - a Pest és a vidék már csak a rádió útján érintkeztek. Pesten ragadt férjek és fiák a rádió éterén át nyugtatták meg a családjukat. S ezek az Ipari vásár körülményeire emlékeztető leadások a hétköznap indáival fonták be, mindjárt az első naptól a fontos proklamációkat - Nagy Imréét, Tamási Áronét,- amelyek egyre inkább egy fegyverre kelt várost rajzoltak fel elénk. Minekünk azonban Pest helyett most már egyre inkább a helyi fejleményekkel kellett foglalkoznunk. Szerda estével Szigligeten is megállt a munka, - annál több bor folyt a présházakban. Csütörtökön este egy becsípett ember, tán erdőőr, jött be az alkotóházba - de ezt a sportújságírók még könnyen leszerelték: ő is hallott arról, hogy az írók a dolgok mozgatói; aminthogy a hasadás, mely az alkotóház helyi és az írók országos szerepe közt támadt: általában némi üdvös bizonytalanságot teremtett köröttünk ezekben a napokban. Este felé már egy erőszakosabb s italosabb csoport nyomult a társalgóba, amely Soós elvtársat követelte a vendégeken. Soós elvtárs akkor már lenn bujdokolt a parkban - s a követek, akik a párttagok névsorát akarták megszerezni a nem éppen népszerű titkártól, nagy rábeszélések után elvonultak. Reggel hallottuk meg, hogy az éjszaka ripityára zúzták a szemben levő tanácsházat; - az írógépet, amelyen az idézések készültek, betűkig szétszedték - a padlón bokáig lehetett gázolni az adóívekben és anyakönyvekben. Egy embert megszúrtak, a halálra keresett elnöknő már korábban elmenekült.

Ezzel a mi helyzetünk is kezdett aggasztóvá válni. Itt voltunk, egy marék ember, elvágva a világtól - egy ellenséges érzésű faluban, amelyben főleg présház-fel- törő csoportok találgatják, hogy az országos eseményeket hogy kéne kihasznál6