Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 7-8. szám - Sági Norberta - Rigó Róbert: Az oral history lehetőségei az oktatásban
kisebbségekkel, másrészt az országhatáron túl élő magyarok kultúrájával ismerkednek a tanulók. Itt a javasolt tevékenységek között megtaláljuk a régi fényképek gyűjtését, történelmi jelentőségű helyszínek felkeresését, a lakóhely múltjának és hagyományainak megismerését. Ötödik osztályban már megjelenik a történelem tantárgy, de mellette továbbra is adott a lehetőség a magyarórákon is, hogy a pedagógus történelmi ismereteket közvetítsen a tantervi tartalmakkal harmonizálva. Néhány példa az oral history felhasználására az általános iskola különböző évfolyamaiban Családfakutatás a 3-4. osztályban A projekt témája egy kecskeméti és két kisebb falusi általános iskola diákjai számára családfa- és családtörténet-kutatás volt. A gyerekeknek az előkészítés után nagyszülővel, dédszülővel kellett interjút készíteniük, melynek során legfőképpen az interjúalany gyermekkoráról kellett információkat gyűjteni. Az interjú anyagát fogalmazásként kellett megírni. A projekt célja elsősorban a történelmi ismeretek (meg)szerzése és a generációk közötti kommunikáció erősítése volt. Továbbá annak tudatosítása, hogy a történelem az egyes emberek élettörténeteiből áll, és hogy a történelmi ismeretek forrása akár a saját nagyszülő is lehet. Emellett cél volt a rendszerezési, a kommunikációs képességek fejlesztése, az időbeli tájékozódás fejlesztése, a rokonsági fokok, megnevezések tisztázása (keresztszülő, unokatestvér, unokaöcs, unokahúg, nagynéni, nagybácsi, sógor, sógornő, anyós, após, esetleg nász, koma), a nyelvi kifejezőkészség fejlesztése. A projekt előkészítéseként a pedagógus először is tájékoztatta a szülőket a tervezett feladatról. Órán a tanulók megismerkedtek a családfakészítés alapjaival és maguktól kiindulva megrajzolták az egyszerű családfájukat: ábrázolták a testvéreiket, a szülőket, nagyszülőket, esetleg szülők testvéreit. Ehhez eszközként lehetett használni az osztályteremben található szemléltetőeszközöket (uralkodóházak családfája), ha ilyen nem volt, akkor a pedagógus a táblára rajzolt egy példát. Otthoni feladat volt ennek a családfának a kiegészítése és a következő adatok begyűjtése: a családtagok születési éve (elhunyt családtagok esetében a halálozási éve is), foglalkozása, lakóhelye. Formailag a gyerekek elsősorban a fa alakú családfákra voltak fogékonyak, amelyet gyakran ágakkal, gyökerekkel, felhőkkel, nappal, virágokkal együtt ábrázoltak. Az elhunyt hozzátartozókat a gyökerek szintjén tüntették fel, vagy lehulló falevelekre írták a nevüket. Az előkészítés során a gyerekek a pedagógus irányításával beszélgettek arról, hogy mi is lehet érdekes számukra a nagyszülők életéből, mit kérdeznének meg egy beszélgetés során. Az „interjú" témája az interjúalany fiatalkora volt, elsősorban a gyerekkora, ifjúkora és foglalkozása. Az interjút többnyire a következő kérdések irányították: mire emlékszik a gyermekkorából? Mit csinált, amikor hazament az iskolából? Milyen munkákat végzett gyerekként? Mit játszottak a gyerekek régen? Mit tanult, mi volt a szakmája, mikor kezdett dolgozni, hol dolgozott, mit szeretett/mit nem szeretett a munkájában? A gyerekek az összegyűjtött kérdések segítségével készítették el az interjút a kiválasztott nagyszülővel, és az összegyűjtött válaszokból fogalmazást írtak. Az egyik iskolában a gyerekek kis „könyvecskét" készítettek a témáról, amelynek oldalait rajz, fénykép és 251
