Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 1. szám - Tóth Csilla: A szöveg mint tárgy: Vizualitás, narráció és társadalmi reprezentáció Márai Sándor Bolhapiac című kötetében 1934, 2009
tatott tárgyakat készítenek. A különbség - éppen az a tér, melyben a jelentésiek) kialakul(nak) - gyakran feledésbe merül. "1 A szöveg formája nem csak jelentést alakít, de új befogadói közeget teremthet, új kulturális szokásokat alakíthat ki. Szöveg és hordozója egymástól elválaszthatatlan, a szöveg jelentései gyakorlatilag azoktól a formáktól függnek, melyekben eljut a befogadóhoz. Chartier könyv- és olvasástörténeti kutatásainak középpontjában - Ricoeur nyomán - a szöveg és az olvasó világának találkozása áll, s bár ezek a kutatások hosszabb időszakaszokra irányulnak2, a Márai-recepció megszakítottsága folytán az életmű egyes darabjai mégis alkalmasak lehetnek az ilyen közelítésre. A Bolhapiac szövegeit és képeit egybeolvasva fokozottan érvényesül az a panoptikumszerűség, amit az egyik jellegzetes társadalomkritikai-baloldali ihletettségű olvasat, a Fejtő Ferencé helyezett előtérbe: (a kötet) „...nyugodtan viselhetné a Panoptikum címet is", (a Bolhapiac) „panoptikus kötet".3 Az Ember című novellából idéz egy részletet: „Latin panoptikum volt ez itt, ahol a pontosságnak és tárgyilagosságnak azzal a csaknem kegyetlen örömével mutatták be az embert és alkatrészeit, mely a latin fajtát jellemzik." Fejtő értelmezését folytatva az idézett részlet felfogható a kötet egészére utaló mise en abyme-ként, ahol a mutató névmás egyszerre utal egy szövegen belüli és egy szövegen kívüli elemre: a szöveg panoptikusságára és a panoptikumra mint valóságelemre, a kultúra egy eltérő regiszterére. Az izgalmas feladat: a szöveg panoptikusságának kibontása a szöveg kontextusának egyik eleméből, a panoptikumból. Az Ember című novellában megjelenített latin panoptikum és a korabeli városligeti ún. Plasztikon nagyjából ugyanúgy nézett ki. Két nagy részre oszlott, a látogatók először a híres emberek, királyok, korabeli politikusok, valamint a leghírhedtebb bűnözők és a legszömyűbb torzszülöttek viaszfiguráit csodálhatták meg, majd az emberi szervek következtek. A Plasztikon 1939-es tájékoztatója szerint4 az aktuális miniszterek és a közelmúlt uralkodói váltakoztak a történelem alakjaival, így Imrédy Béla, Franco tábornok társaságában Kleopátra volt látható. Rögtön utánuk a bűnözők osztálya következett, majd újra politikusok (Sztálin, Benes, Trockij), s aztán a „világhírű Bamum Cirkusz világattrakciói", pl. Paradis Colori, az orrszarvú asszony, a tányérajkú néger nő,vagy Abdul Hamid, a madárfejű gyermek következett. Ezek után volt megtekinthető az Anatómiai Múzeum, de csak 16 éven felüliek számára, mert a kiállított emberi testrészek között az egészséges és beteg nemi szervek is helyet kaptak. A panoptikumban így egy parataxikus és egy metonimikus rendezőelv érvényesült. Narráció és figura, elbeszélés és vizualitás viszonya lényeges szerepet töltött be a látványosságok befogadásában. A jegy mellett a látogatók kezében ott volt a „A Plasztikon kiállításának ismertetője" is, mely mind a 114 viaszbáburól közölt infor1 Chartier, Roger: A világ,mint reprezentáció=E\beszélés, kultúra, történelem, Narratívák, 8., szerk. Kisantal Tamás, Budapest, Kijárat Kiadó, 2009, 46. 2 Chartier e témájú művei közül magyarul is olvasható: Az olvasás kultúrtörténete a nyugati világban, szerk. Roger Chartier és Guglielmo Cavallo, Budapest, Balassi Kiadó, 2000. 3 Fejtő Ferenc: A területenkívüli író = Szocializmus, 1935., febr., 2. sz., 92. 4 A Plasztikon kiállításának ismertetője, Városliget, Mutatványos tér, 24, 1939. Az OSZK kisnyomtatvány tárának anyagában csak két példány szerepelt, a másik 1940-ből, a kiadó alatt a Plasztikon tulajdonosa és működtetője felesége, Fényes Mártonné neve volt feltüntetve. 95
