Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 7-8. szám - Sági Norberta - Rigó Róbert: Az oral history lehetőségei az oktatásban
Néhány példa a paraszti mentális valóságképből Az idegenség és identitás összjátékának, valamint az imágó énképkonstruáló metódusainak problematikája után a következőkben arra keressük a választ, hogy egy-egy interjú segítségével hogyan lehet más megvilágításba helyezni olyan témákat, mint a társadalom- szerkezet, a zsidókérdés, a Trianon-trauma vagy épp a város-tanya kapcsolat. Ehhez két olyan debreceni életútinterjút használtunk fel, amelyek készítése során a fenti kérdéskörök is szándékoltan szóba kerültek. Az utóbbi időben úgy tűnik, az osztály mint fogalom egyre inkább kiüresedőben van, ami legfőképp a posztmodem történetírás egyik következményeként fogható fel. Ahogy azt Alan Kidd és David Nicholls évekkel korábban megfogalmazta: az osztály „jelentése mindinkább nehezen értelmezhetővé vált" az ezredfordulóra26, sőt egyesek túldramatizálva a posztmodem történetírás következményeit Kasszandra-szerű jóslatokba bocsátkozva már-már a társadalomtörténet végét vizionálták. A kérdésben az említett szerzőpáros ugyan törekedett a mértéktartó állásfoglalásra, mégis, aligha lehet kétségünk pártosságuk felől a következő sorokat olvasva: „nem kell elvéreznünk, hogy megvédjük az »osztályt«, és nem kell a fogalmat elhagynunk sem, ha már nem szolgálja tovább a történeti megismerést. Sőt, egyelőre a történészek továbbra is széles körben használják a kifejezést, s kétségtelen, hogy használni is fogják egészen addig, amíg elő nem hozakodnak egy megfelelő alternatívával."27 Hogy az erre irányuló törekvések szüntelen zajlanak, afelől semmi kétség; legtöbben ezt az alternatívát pedig a csoport fogalmában találták meg, amivel az osztályt konstruáló érdek helyébe a csoportot képző identitás lépett. Ezek után „elsőrendű kérdéssé válik, hogy ki minek tekintette és miként alkotta meg magát társadalmi értelemben. [...] Ily módon felértékelődik a szubjektivitás és a mindennapi életgyakorlat súlya és szerepe a társadalmi struktúra fogalmi megkonstruálása során."28 Ezeket a gondolatokat a Tér és Társadalom tematikus, elitről szóló számának hasábjain nem is oly régen éppen Gyáni Gábor vetette föl. Eme törekvés - amit egyébként egy pécsi visszaemlékező segítségével próbált formába önteni - talán kissé váratlanul hat azok után, hogy az utóbbi időben Gyáni a makrocsoportok szétbontása mellett tört lándzsát. Ugyanakkor munkásságában e problémafelvetés mondhatni magától (is) értetődő állomás, hiszen olyan kérdések foglalkoztatják ez idő szerint is erőteljesen, mint a történelmi tapasztalat, az agency history. Ennek mottóját egyik előadása után kötetlen beszélgetés formájában úgy foglalta össze, hogy minél többet megtudni róluk, általuk. Ha már a történetírás érdeklődési homlokterébe legutóbb az emlékezet, a mentális valóság került, akkor miért ne lehetne ennek segítségével olyan, korábban mechanikusan tárgyalt, gyakran statikusnak beállított formákról is többet megtudni, mint a társadalomszerkezet. Gyáni erre tett kísérletet akkor, amikor Pécs polgári és középosztályi világáról egyetlen személyi tudaton keresztül rajzolt újszerű képet. Debrecen esetében - igaz, a paraszti társadalom vonatkozásában - erre jó lehetőséget nyújt két, korábban utalásszerűén említett életútinterjú. Bodnár Julianna 1920-ban egy 25 kát. holdon gazdálkodó tanyasi parasztcsaládban látta meg a napvilágot első gyerekként (idővel még négy testvére született), Boros Margit pedig - ki Bodnártól hét évvel volt fiatalabb - tizedmagával nőtt föl egy cselédcsaládban, amely a két világháború között több 26 Alan Kidd - David Nicholls: Introduction: The Making of the British Middle Class? In: Alan Kidd - David Nicholls eds.: The Making of the British Middle Class? Studies of Regional and Cultural Diversity since the Eighteenth Century. Sutton Publishing, Cornwall, 1998, xv-xl., xvii. 27 Alan Kidd - David Nicholls: i. m. xix. 28 Gyáni Gábor: A magyar polgári elitek értékrendszere és regionális változatai. Tér és Társadalom 24. évf. (2010. 2. sz.) 5-16., 8. 235
