Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 7-8. szám - Sági Norberta - Rigó Róbert: Az oral history lehetőségei az oktatásban

alkalommal költözött a kedvezőbb megélhetés reményében egyik tanyáról a másikra, vagy éppen hosszabb időre a Viczmándi-uradalomba.

Már a kérdés értelmezése, hogy a parasztság milyen társadalmi rétegekre bomlott, önmagában is gondot okozott a visszaemlékezők számára, csak többszöri nekifutásra sikerült olyan válaszokat nyerni, amelyek többé-kevésbé használhatók a paraszti társadalomszerkezet mentális valóság formájában történő leképezésére, rekonstruálására. Előrebocsátjuk, hogy az így nyert kép eredeténél fogva egyoldalú, töredezett, és ráadásul erősen hiányos is. Már a témával kapcsolatos nyitó beszélgetés - hogy miként vélekedett például Bodnár a középparaszt kifejezésről - rendkívül tanulságos: „mi úgy mondjuk, nem a nagy gazdák vagy a [nagyjbirtokosok, mert azokat én közelebbről csak névről tudom". Ezek után úgy tűnik, a nagygazdák név szerinti számontartása kiemelt szerepet játszott abban, hogy a 25 holdas család pontosan elhelyezhesse magát a birtokosi (paraszti) társadalomban. Az effajta emlékezet egyértelműen az oldalirányú (horizontális) és a hierarchikus (vertikális) kötődési pontok struktúrában való kijelölésére szolgált.

Ugyanakkor megfigyelhető, hogy Bodnárék családja még a rokonságon belül is pozícionálta magát. A családi emlékezet élénken őrizte az apai nagyapa már-már mitikusba áthajtó mély tiszteletét (mely szövegpanelek többnyire központi jelentéssel bírnak az emlékképek felidézésében). Eszerint a nagyapa „mind az öt gyermekiéinek főidet adott. Tanyás főidet, mert lakni egy sem lakott vele. Mikor megesküdtek, akkor egy kis főidet, 15-20-25 holdat, melyik hogy érdemelte, mert nem egyformán adta. És akkor lovat, szekeret, tehenet adott nekik. Mindet így házasította ki az idős nagyapa, az a 1857-es születésű nagyapa. Mind az öt gyermekének házas ingatlant adott ott kint a tanyán. És hogy tudjon megindulni, jószágot, mindent adott neki. ”

Különös megfigyelni, hogy ezzel a telekaprózódással nem a család deklasszálódásának képe őrződött meg Bodnárban, hanem épp ellenkezőleg, ez tette lehetővé családja jólétét, megélhetését. Ugyanakkor, ha jobban szemügyre vesszük, a szüleivel alkotott családja kiemelt helyet kap a nagycsaládi „legendárium" szerint, mivel a 15-20-25 hold juttatásból nekik 25 hold került - érdem szerint - a tulajdonukba; legalábbis ahogy Bodnár azt igyekszik beállítani. Végül is Bodnár emlékezete - nyilván a családi emlékezeten keresztül - úgy őrizte meg saját pozícióját a paraszti társadalmon belül, hogy a család egyfelől számon tartotta név szerint azokat, akik a környezetükben náluknál módosabbak voltak, vagy - ahogy Bodnár megfogalmazta - akikkel „egy szinten" álltak; másfelől igyekezett a nemzetségen belül is pozícionálni azzal, hogy a többi rokonhoz képest némileg előkelőbbnek mutatta a birtokosztó Nagyapa jogán saját családját.

A paraszti társadalom többi rétegéről is fogalmat alkotott, de közel sem (többirányú) definitiv jelleggel, hanem szorosan a munkavégzésen keresztül, amiben a személyes ismeretség is kiemelt szerephez jutott. Nézzük, hogyan: „Erzsi néni, mikor még kicsik voltunk, az én anyám mellett volt háztartási alkalmazott [Halápon]. És mikor férjhez ment, akkor a [férjei nyírábrányi Budai grófságiban...] főkertész volt. Addig ugye ezt a családot ismertük [csak a cselédek közül]. Ezek is alkalmazásban voltak, és abból éltek, amit fizettek, amit kerestek. Majd mikor összeházasodott Pali bácsi, Erzsiké néni lett a felesége, akkor ők is már egy kicsit emelkedtek. Emelkedtek felfele. Nagy családjuk lett, és jól tudták nevelni a családot is, mert a vasútnál helyezkedtek majd el.” Aztán „volt egy cipész az erdőtelepítők között. Ő sánta, rokkant ember volt. [...] A másik is cipész volt [...] ennek orvos fia lett, [s] az én öcsémnek volt a barátja. A[z előbbi] cipésznek [a gyereke meg] a tüdőszanatórium főorvosa [lett...] Úgyhogy a halápi erdő ezt a kettőt adta ki.”

Ami a legszembeötlőbb, hogy nemcsak a saját családot tartották számon, hanem azokról is pontos ismeretekkel rendelkeztek többnyire - ha módjukban állt —, akikkel baráti, esetleg alkalmazotti kapcsolatban voltak. A napszámosokkal egészen más volt a helyzet, őket nem ismerte, s a család sem tartotta számon sorsuk alakulását. Egyszerűen csak

236