Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 7-8. szám - Kovai Melinda: "Számlálatlan forró csókkal": Állambiztonsági megfigyelés a Kádár-korszak pszichiátriai kórrajzain

a szocializmus híveinek, hanem éppen ellenségeinek kedvez. M. Gábor levele a Párttal való szakítás és ennek indoklása. De M. Gábor, levele alapján legalábbis, az 1950-es évek közepén kénytelen volt együtt élni a Párt apparátusával: a Párt M. Gábor és felesége közé került, jelen volt a legintimebb együttléteiknél, végül a feleség maga is géppé, az apparátus szócsövévé vált.

Az elbeszélésből arra lehet következtetni, hogy kezdetben az apparátus eljárásait az indokolta, hogy M. Gábor művészi tehetsége, valamint feleségével való közös alkotómunkájának eredményei megkérdőjelezhetők. Bár a szerző nem fejti ki részletesen, a levél mégis arra utal, hogy az apparátus az alkotóképesség helyére költözik be: hol arra kényszeríti M. Gábort, hogy megtagadja művészi hivatását, hol pedig eleve nem ismeri el a művészházaspár érdemeit, majd a „tehetség titkos receptje után kutatva" monitorozza M. Gábor elméjét. Kórrajzon kívüli forrásból azonban tudható, hogy M. Gábor valóban nem készített több filmet, felesége viszont a levél keletkezésének idején, 1955-ben és később is, sokat foglalkoztatott, népszerű művész volt.

M. Gábor tehát a levél szerint művészként kerül kapcsolatba a Párt megfigyelő apparátusával, magánélete is elsősorban emiatt válik „érdekessé". A filmrendező személye itt alkotások nélkül is foglalkoztatja a Párt apparátusát. Tehetsége az államhatalom számára nem kérdéses, a „filmművészet lángelméjeként" tartja számon, bár filmjei helyett a művész fejének tartalmát vizsgálja. A filmművészetet itt M. Gábor személyében „államosították", a filmrendező művésztől az államapparátushoz kerül az „igazság látásának" privilégiuma, és ahogy láthattuk, ez az „igazság" ebben az esetben nem más, mint az „elhallgattatott" filmrendező tehetsége. Ez az államosított apparátus arra törekszik, hogy a privát szférát is „államosítsa", technicizálja, a rendszer élettelen alkatrészévé (mikrofonná, hangszóróvá) tegye.

Az államvédelem azonban, embertelensége ellenére/mellett, szexualizált. 1963 végén özv. Kreybich Miklósnéval való első találkozásáról M. Gábor a következőket meséli az orvosoknak:

„Elmondja, hogy 1961-ben, mikor egyedül hagyta a felesége, helyesebben már a válás időszakában az 1956-os »hallucinált férfi hang«, mely igen sok kellemetlenséget okozott neki, kezdett elmaradni, és egy kellemes női hang egyre többször kezdett hozzászólni, és ellentétben »férfi elődjével«, igen positiv érzéssel töltötte el a hang útján »mellé álló személy.«"

Özv. Kreybich Miklósné „kollégája" és „elődje", azaz M. Gábor korábbi megfigyelője eszerint egy „férfi hang” volt. Bár az 1955-ben írt levélben és az azt követő pszichiátriai kezelés dokumentációjában sincs szó az „apparátus" alkalmazottainak kilétéről vagy neméről, feltételezhető, hogy M. Gábor 1963-as beszámolójában az akkori, az 1950-es évek közepén történő államvédelmi megfigyeltetésére utal. A filmrendező-színésznő házaspár magánéletébe és közös kreativitásába ekkor megfigyelő harmadikként tehát az állambiztonság férfi alkalmazottja kerül. A „férfi hang" jár a hálószobában a házaspár „eszményi perceiben", és eszerint e „férfi hang" vonja kétségbe, majd ismeri el M. Gábor művészi képességeit. Az államvédelem egy „másik" férfi alakjában akarja kiszorítani M. Gábort a saját életéből és alkotásaiból, de végül éppen ez a „férfi hang" (és maga a politikai megfi- gyeltség) lesz művészi tehetségének egyedüli elismerője és bizonyítéka - hiszen filmeket továbbra sem készíthet.

A kórrajzból nem derül ki, hogy a pszichiátria konkrétan hogyan ítélte meg M. Gábor és a pártapparátus e levélben leírt kapcsolatát. Feltételezhetjük csupán, hogy nem ismerte el sem az államvédelmi megfigyelés tényét, sem annak fentebb leírt módját reálisnak - az orvosok sem a „betegség" kiváltó okaként, sem egyéb módon nem hozzák szóba az államvédelmi megfigyeltetést vagy egyéb politikai tartalmat. A „rivális" „férfi hang" az orvosok szerint feltehetően nem az államvédelem technikai apparátusának, hanem a

168