Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 7-8. szám - Kovai Melinda: "Számlálatlan forró csókkal": Állambiztonsági megfigyelés a Kádár-korszak pszichiátriai kórrajzain
Bár évekkel előbb megírtam a Pártnak, hogy mellőzésem a reakciónak válik előnyére, beadványom lényege, mint ahogyan javaslataim és forgatókönyveim is, művészetellenes funkcionáriusok kezén kallódtak el. A funkcionáriusok apparátusa semmibe vette születési adottságaimat és azt a tényt, hogy ha érettségi vizsgám óta anyagi helyzetem más útra nem kényszerített, azon dolgoztam, hogy a film- rendezés művészévé képezhessem magam. (...) Közel három éve annak, hogy agyamat tudtom és beleegyezésem nélkül rádióhullámok felvételére tették érzékennyé. Fájdalmak sugárzásával, fenyegetésekkel, családi békém folytonos zavarásával azt szerették volna elérni, hogy művészi hivatásomat megtagadjam. Hogy mennyire művésznek való életforma, ha szerelmeskedés közben ocsmányságokat ordítanak az agyába, vagy eszményi perceiben szerelmesének testét villanysugarakkal ütlegelik, ezt az olvasó ítéletére bízom. De megállapíthatom, hogy a legtávolabb áll attól, amiért a művész alkotómunkájával küzd. Bár ez az apparátus minduntalan alkalmatlannak és beszervezhetetlennek minősített, ennek ellenére reménytelen erőfeszítést folytatott, hogy belőlem valamiféle mikrofont, vagy hangszórót képezzen, mint hogyan a feleségem agyát azzá preparálták, művészi adottságai és elhivatottsága ellenére. Másfél éve már lassan annak, hogy agy rádión közölték: a filmművészet lángelméjének tartanak, eddig hibásan ítélték meg képességeimet és azonnal leszerelik az agyamba erőszakkal becsempészett antennát és feleségemmel együtt békében hagynak élni. ígéretük ellenére továbbra is azon fáradoznak, hogy öntudatomtól megfosszanak engem is, ezzel azután az M. Gábor - K. A. művészházaspár tehetségének bűnös agyonhallgatását bürokratikusán egyszersmindenkorra ad acta lehetetlené tenni, ahelyett, hogy élettársamat felszabadítanák, aki mint ahogyan azt rádiójukon közölték, valamiféle „büntetés” folytán került ebbe a szerencsétlen helyzetbe, de ez a „büntetés" már régen letelt. Ilyen igazságtalanság után az is érthető, hogy a filmgyártás államosítása elején készült közös filmünket a kívánt pótfelvételek leforgatása után sem engedték forgalomba hozni és a további közös alkotómunkánkat (...) sorozatosan bekövetkezet „véletlenek" hiúsították meg, mert ez az apparátus tagadja a művészpárok fokozottabb alkotóképességét és annak jelentőségét. (...) Ennek az apparátusnak köszönhetem azt a levelet is, amit a népművelési minisztérium írt és amiben munkásságomat státuszgondokra hivatkozva elutasította. (...) Ez az apparátus éveken át azzal foglalkozott, hogy valamelyik „skatulyába" gyömöszöljön, nagysokára rájött, hogy a „filmművészet lángelméjével" van dolga, hogy annál mohóbb kíváncsisággal folytathassa agyam káros élveboncolását, igyekezve kikutatni tehetségem „receptjét", amit sohasem találhat meg, mert erre csak évtizedeken át folytatott gyakorlati és elméleti munkásságom művekké formálódása után derülhetne fény, anélkül, hogy a hajszolt recept előkerülne. (...) Úgy képzeltem, hogy ez az apparátus tapintatos semlegességével az alkotó ember életének és munkájának megkönnyítéséért van, nem pedig azért, hogy dezorganizálja. Ezt a Pártnak nem volna szabad eltűrnie! Mellékelem a tagsági könyvemet. Budapest, 1955, december 24. M. Gábor 1955-ös megfigyeltetése tehát egyrészt saját, másrészt feleségével közös művészi hivatásával kapcsolatos. A „rádióhullámokkal" és más eljárásokkal, amelyek az „apparátus" felől érkeznek a levél alapján, az államvédelmi megfigyelés elsősorban a Párt akaratát képviseli a művészállampolgár felé. A megszólított Párt, amelynek a levél megírásáig a szerző is tagja volt, itt éppen saját egyre mechanizáltabbá váló apparátusa és „művészetellenes" funkcionáriusai miatt válik alkalmatlanná arra, hogy a valódi szocialista művészetet támogassa. A levélből rekonstruált elképzelés szerint tehát M. Gábor filmrendező és felesége alkotómunkájának elvei és célja megegyezik a Párt elveivel és céljával, azonban a Párt egy olyan elidegenedett-elidegenítő apparátust működtet, amely nem 167
