Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 7-8. szám - Kovai Melinda: "Számlálatlan forró csókkal": Állambiztonsági megfigyelés a Kádár-korszak pszichiátriai kórrajzain
„Tisztiorvosi bizonyítvány M. Gábor szül. 19... Lakcíme... Nevezett a Mártírok u. 99. sz. alatti ideggondozó intézetnek 1963. december 18-án kelt igazolása szerint paranoid schizophreniában szenved. Adatai a következők: 1956-ban már kezelték elmeklinikán. 1956. január 16. óta észlelik a gondozóintézetben. 1962 októberében felesége jelenti, hogy kb. 1 éve külön főz magának, hetek óta nem lehet a lakásba bejutni. Válófélben vannak. 2 hónapja elköltözött. Ismételt védőnői látogatásnál ajtót nem nyit, a házfelügyelőnő szerint senkit sem enged be. 1963.12.17-én orvosi látogatásnál ajtó több biztonsági zárral van bezárva, bejutni nem tudunk. Házfelügyelőnő szerint éjjel hangosan zörög, kopog. (...) Vélemény: Előzmény és rendőri jelentés környezettanulmány után paranoid schizophreniában szenved, hatósági úton, rendőri-tűzoltói segítséggel zárt intézeti elhelyezés szükséges. Kiadva kórházba utalás céljából Budapest, 1963. december 18. Dr Király Péter Kér. orvos" A kórrajz szerint M. Gábor a „felvételnél nyugodt, orientált, adatait bemondja", „az osztályra ellenkezés nélkül bemegy", az orvos feljegyzi, hogy mivel a beteg egyedül él, lakásának kulcsa a Pauler u. 13. szám alatt lévő rendőrkapitányságon van. A kórlap borítóján a „legközelebbi hozzátartozó neve és címe" rovatban özv. Kreybich Mildósné név és a Pauler u. 13. lakcím szerepel. A kórrajzból kiderül, hogy M. Gábor középkorú filmrendező, több játékfilmet készített a háború előtt. Az 1950-es évek elejéig a Filmgyár alkalmazottja volt. Ekkor azonban, mint „létszámfelettit", elbocsátották, évekig nem volt munkája, a kórrajz keletkezésének idején, 1963-ban, rokkantnyugdíjas. Felesége a korszak neves színésznője volt, M. Gábor több filmjében is szerepelt, 1961-ben elváltak, az asszony elköltözött a közös lakásból. 1956- ban az idegklinikán kezelték, mert „durva hanghallucinatiok kínozták", jelenleg „egyedül él, egyetlen hozzátartozójának a kórlapkülsőn szereplő özv. Kreybich Miklósné, I. Pauler u. 13. szám alatti lakost tekinti, aki szerinte nem élő személy, hanem a »hallutinatiok« alapján menyasszonya, egyetlen barátja és szeretője." M. Gábor esetében tehát egy nő a pszichiátriai kezelés közvetlen oka, az orvosok és a páciens kapcsolatát elsősorban özv. Kreybich Miklósné személyazonossága kapcsán felmerülő kérdések és problémák szervezik. A kórrajz egészének tartalma különös. A pszichiáterek ugyanis feltehetően nem vették észre a betegfelvételi adminisztráció során, hogy M. Gábor legközelebbi hozzátartozójának lakcíme megegyezik a kerületi rendőrkapitányság címével (ahol a páciens lakáskulcsát őrzik). Továbbá a kórrajz fejlapján legközelebbi hozzátartozóként bejegyzett özv. Kreybich Miklósné a páciens szerint „hallucináció" (bár ez az ő nézőpontjából ugyan nem zárja ki a későbbi házastársi kapcsolatot). A kórházi adminisztráció tehát automatikusan vitathatatlan tényként kezelte M. Gábor legközelebbi hozzátartozójának létezését, ahogyan maga a páciens is. A „hozzátartozó" neve és „lakcíme" a kórrajz fejlapján változatlan maradt, noha a diagnózis és a terápia éppen a „hozzátartozói" viszony megbontására irányul. A „legközelebbi hozzátartozó" státusának e kettőssége a kórrajz fő témája a címlaptól a zárójelentésig: Kreybich Miklósné egyszerre „hallucináció" és valós személy, rendőr és civil, tünet és valóság. Röviden összefoglalva a kórrajz tartalmát: 1963 végén egy középkorú férfit kényszerrel pszichiátriai osztályra szállítanak, mert képzeletbeli menyasszonyával él együtt, aki szerinte a politikai rendőrség ügynöke. M. Gábor az állambiztonsági megfigyelés egy olyan dimenzióját éli meg, amely a korabeli pszichiátria nézőpontjából abnormális. Miután 163
