Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 7-8. szám - Kovai Melinda: "Számlálatlan forró csókkal": Állambiztonsági megfigyelés a Kádár-korszak pszichiátriai kórrajzain
Kovái Melinda „Számlálatlan forró csókkal" Állambiztonsági megfigyelés a Kádár-korszak pszichiátriai kórrajzain1 „Látom a szemem; rám nézel vele"2 A volt szocialista országok közéleti diskurzusaiban részben az állambiztonsági megfigyelés kapcsán felmerülő tematika irányítja a múltfeldolgozást. Az egykori állambiztonsági iratok kezelése, teljes körű vagy részleges nyilvánossága, kutathatósága, az érintettek tevékenységének teljes körű vagy részleges nyilvánosságra hozatala, erkölcsi megítélése, az ítélet elvi és gyakorlati lehetősége vagy lehetetlensége - és még részletezhetnénk az ügynökviták tartalomjegyzékét, de ezek lettek azok a kérdések, amelyekkel a múlt szóra bírható. Úgy tűnik tehát, az ügynök lett az egykor létező kelet-európai szocializmusok ikonja, az állambiztonsági megfigyelés pedig a diktatórikus társadalmi berendezkedés paradigmatikus modellje. Ennek a jelenségnek több oka is lehet, de bizonyos, hogy a „civil" ügynökök létezése és a „szocializmusok" állambiztonsága a mai perspektívából tiltott módon, sőt botrányosan sért olyan, amúgy is érzékeny határterületeket, mint köz/ magán, privát/publikus, titkos/nyilvános. Az ügynökviták tétje részben épp e demarkációs vonalak legitim létezése és láthatóvá tétele (mint közérdek, személyiségi jog stb.), de másfelől az ügynökdiskurzusban éppen e viszonyok válnak (meg)vitathatóvá: az ügynök és a megfigyelés kapcsán felmerülnek mindazok a problémák, melyek e területek határait oly sérülékennyé teszik. A megfigyelés gyakorlata, történjen akárhogy, önmagában problematikus, a kukkolástól a tudományos, orvosi, bűnügyi, állambiztonsági stb. megfigyelésig egyaránt valamiképpen átjárja, megsérti, meghatározza, vagy újraírja a köz/magán határát. Az egyén privát szférája akkor válhat közérdeklődés tárgyává, ha az érdeklődés motivációit a közérdek legitimálja. Ilyen közérdek lehet az állam vagy a társadalom biztonsága, vagy a tudományos megismerés. A köz/magán határai azonban ezekben a gyakorlatokban is sérülékenyek, gondoljunk például a tudományos megfigyelés etikai problémáira, a térfigyelő kamerákkal kapcsolatos érvekre és szorongásokra, az adatvédelem bonyolult jogi szabályozására, és az ezzel kapcsolatos közéleti vitákra, vagy a polgári demokráciákban szinte rendszeres megfigyelési botrányokra. A megfigyelés gyakorlatai ezért mindig olyan ideológiákon alapulnak, amelyek definiálják a privát és a publikus tereit, viszonyát, valamint a két terület közötti átjárás feltételeit, elfogadható lehetőségeit. A megfigyelés a közérdekre való legitim hivatkozással, ideológiákkal igazolható, ennek alapján különítjük el a puszta vágytól (a magánérdektől). 1 A tanulmány Politika, hatalom és tudás a Kádár-korszak pszichiátriai kórrajzain című doktori disszertációm egy fejezete. A disszertáció alapjául szolgáló kutatás az egykori Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet (OPNI) kórrajztárának 1951 és 1967 közötti anyagát dolgozta fel. A kutatás az OPNI akkori vezetőségének engedélyével vált lehetővé. 2 József Attila: Magány. In: József Attila összes versei. Budapest, Szépirodalmi, 1975, 346. 159
