Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 7-8. szám - Kincses Károly: "Soha nem akartam innen elmenni, most se, és a jövőben sem. Amennyiben van jövő.": Reismann Marian (1911-1991)

mennyire át volt itatva politikával is, arra egy jellemző eset. Marian lefényképezte Rajk László akkori külügyminisztert, feleségét, Júliát és kisgyermeküket, azok lakásán. Néhány héttel később letartóztatták Rajkot, s amikor ment be Marian a Lóczyba, szokásos fotózására, meglepetten fedezett fel egy ismerős kisfiút, akit a törzslapja szerint Kovács Pistikének neveztek. Felismerte benne a kevéssel korábban fényképezett ifj. Rajk Lászlót. Rajta kívül is még elhelyezett ott néhány, a Rajk-perben érintett csecsemőt az ÁVH, mint a később szintén letartóztatott Donáth Ferenc féléves gyermekét, Tóth Péter néven. Nem tehettek mást az intézet akkori vezetői, végrehajtották az utasítást, mert elég lett volna egyetlen nem, s az intézetet, feledve minden eredményét, megszüntették volna. Sőt. „Egyet szeretnék még ehhez hozzáadni. A gyerekeket a Lóczyba az ÁVH által adott hamis néven szállították be. Ehhez a Lóczy sem elvenni, sem hozzáadni nem tudott, ugyanúgy, ahogy hozták, ugyanúgy adták az utasítást a kiadásra vagy továbbadásra. Ehhez Piklernek köze nem volt. Ezt máshonnan intézték. Hogy értsd, elmesélek egy történetet. Rajk, amikor külügyminiszter lett, éjfélkor jött fel hozzám teljes kísérettel, hogy csináljam meg a kötelező protokollfelvételeket, amiket ki kell küldeni a különböző külképviseleteknek stb. Rendeltek nem tudom, vagy ötven darabot, s aztán hónapokon átjártam a pénzem után, mert közben lebukott Rajk Laci és rég nem volt senki, aki a fel nem használt képek után fizessen. A tragédia csak akkor igazi, ha van benne valami grimasz. A másik része pedig az, hogy Rényi Péter, a Szabad Nép főszerkesztője elkérte aztán tőlem a negatívokat, erről még megvan a nyugta, hogy átvette. Kérdezed, miért adtam oda? Én azt hiszem, a Jancsi akkor már ült. Nagyon érdekes veletek beszélni a régmúlt korokról, mert fogalmatok sincs, hogy mi az, félni. Akkor már teljesen benne éltünk a szorongásban. Ott nem volt mese. Naponta olvasta az ember a letartóztatásokat."

Marian első naptól fogva dolgozott a Lóczynak, mondhatnánk azt, hogy szinte a halála pillanatáig, tehát csaknem egy fél évszázadon keresztül. Ott összegyűjtött gyermekfényképei egy kor, nem is akármilyen kor gyermekeit őrzik meg az utókornak. Ez a több tízezer darabos fotóanyag azon túl, hogy mint a Pikler-módszer dokumentációja egyedülálló, a gyermek- és fejlődéslélektan-kutatóknak is kincsesbánya. Képeit nemcsak az itt is vezetett fejlődési naplókban használták fel, de módszertani anyagként más gyermekotthonokban, képzési helyeken is szemléltető anyagként funkcionáltak. Havonta több száz képet fényképezett, azt könnyedén ki lehet számolni, hogy nagyjából 600 hónap alatt - mert ennyit dolgozott a Lóczynak - mennyit. Nem egyszerűen csak fényképezte a csecsemőket, hanem különböző feladatokat is kapott, így figyelnie kellett a mozgás- és értelmi fejlődés megnyilvánulásaira, az egymáshoz és a gondozóikhoz való viszonyulások alakulására. „Én első naptól kezdve dolgoztam a Lóczyban. Pikier Emminek egyik rendkívüli pozitívuma az volt, hogy nem szakképzett ápolónőkkel dolgozott, akik tárgyszerűen bántak a csecsemőkkel, hanem inkább szakképzetlen paraszt- és munkáslányokkal, akiknek egészen más volt a hozzáállásuk. Emlékszem egy sorozatra még egészen az elejéről, amit ezekről a lányokról csináltam, ahogyan kezükben tartották a gyerekeket. Ezt a sorozatot aztán nagyon sok otthonban és iskolában felhasználtuk azután. Gyorsan kialakult, hogy mi a dolgom. Egyrészt minden csecsemőt, aki bekerült az otthonba, azt le kellett fényképezzek. Másrészt a mozgásfejlődést, az értelmi fejlődést, a játékaikat, az egymáshoz való viszonyulásukat, a felnőttekhez való viszonyulásuk képi megörökítése volt a feladatom. Tulajdonképpen ebből nőtt ki az Anyák könyve is, azt hiszem 14 vagy 15 kiadásban, részben változó képanyaggal jelent meg eddig. A Lóczy fennállása óta minden hónapban csinálok az intézetben ma már kevesebb, de még mindig 60-200 közti felvételt, azóta iszonyú nagy adag jött össze belőle. Nagyon sokat használnak ma már belőle széles e világon." Ennek a munkának volt a Mit tud már a baba? utáni következő eredménye a szintén Pikier Emmi által írt, Marian fényképeivel illusztrált Anyák könyve, mely 15 javított, bővített kiadásban jelent meg, s ez sem csak magyarul. Pikier Emmi után leánya, Tardos Anna vitte, viszi tovább az intézetet és a Pikler-módszert, Csecsemőotthonok Pikier Emmi Országos Módszertani Intézete néven.

121