Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 7-8. szám - Kincses Károly: "Soha nem akartam innen elmenni, most se, és a jövőben sem. Amennyiben van jövő.": Reismann Marian (1911-1991)
Kincses Károly „Soha nem akartam innen elmenni, most se, és a jövőben sem. Amennyiben van jovo. Reismann Marian (1911-1991) Az idősebb testvér - ráadásul fiú - szintén fényképész, s milyen tehetséges! Kell-e ennél nagyobb teher egy kezdő fotográfusnak - aki ráadásul nő és zsidó - egy olyan korban, amikor ez nem számított kimondott életbiztosításnak? Reismann Marian egy életen át birkózva bátyja rávetülő árnyékával, megküzdött hátrányaival, megtalálta saját képi világát, saját témáit, s végül is teljes életet élt, érvényes és fontos életművet hozott létre és hagyott ránk. Halála előtti utolsó pillanatáig sok nálánál generációkkal fiatalabbat tudott magához kötni bölcsességével, nyitottságával, melyek időskorára jellemző tulajdonságaivá váltak, s amire mi, fiatalabbak még emlékszünk. így hát nincs mese, a magyar fotótörténet két Reismannal kell számoljon, Jánossal és Marianna!. Pályája jól tagolható. A második világháborúig élete tulajdonképpen egy bauhausos szemléletben nevelődött, külföldön tanult, baloldali beállítottságú, budapesti műtermes fényképésznőé, aki táncfotóival és beleérzéssel, tudományos alapossággal, pszichológiai megközelítéssel készített gyermekfotóival bizonyos rangot és nevet vívott ki magának, de nem többet. Túlélte mindkét világháborút, a zsidóüldözéseket, elkezdett politikai és gazdasági riportázsokat fotózni, miközben egyetlen dolog érdekelte igazán a fényképezésben: a gyerekek természetes környezetben, póztalanul való megörökítése, természetes életmegnyilvánulásaiknak nyomon követése a fényképek segítségével. Akár évtizednyi távolságban is. De megélhetése érdekében készített néprajzi fényképeket is, városképalbumokat, mezőgazdasági kutatóintézetek magyar gyapot-, gumipitypang-, szója- és egyéb kísérleteiről hosszú-hosszú fotósorozatokat. Aztán több mint egy évtizedig tanított, miközben folyamatosan tanult a tanítványaitól is. Élete utolsó szakaszában zeneszerzők, zenészek portréiból adott ki könyvet. És már elmúlt hetvenéves, amikor alkalmat adott egy fiatal fotómuzeológusnak, hogy egy évig, szinte nála lakva, minden egyes képét, nega- tívját megnézve, felépítsen egy régi-új Reismann Mariant, akinek életműve így vált sajátos csiszolású tükörré, melyben a múlt század második kétharmada látható. Élete - majd látják - egy nagyon nehéz történelmi időszakban zajlott, s különféle koloncokkal még külön is nehezítve volt. Ezért választottam fejezetcímek helyett a nem is kicsit áthallásos stációk kifejezést. A nyersanyagul szolgált beszélgetéseket, mintegy tízórányi hangszalagot, 1982 és 1990 között készítettem. 106
