Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 1. szám - Müller Rolf: Célkeresztben a Forrás: Kísérlet egy állambiztonsági történet rekonstrukciójára
vekkel kézen fogva a „lejárató és bomlasztó" intézkedéseket.5 Az állambiztonság azonban ennek csak részben volt képes megfelelni. Az 1987. májusi parancsnoki értekezletükön elhangzott, hogy a helyi MSZMP-szervek és állami intézmények tájékoztatását lehetőségeik szerint ellátták, és a Belügyminisztérium központi osztályaival is példás együttműködést alakítottak ki, ám az akadályozásra, korlátozásra, visszaszorításra tett erőfeszítések nem hozták meg a várt eredményt. A kudarcért főként a kulturális területen végzett hálózati munkát tették felelőssé. 15 fős civil segédcsapatból ugyanis csak 5 olyan kvalifikált személy volt, aki a „támadólagos feladatok" végrehajtására is alkalmasnak bizonyult. így a továbbiakban a fő cél a kulturális elhárításért felelős hivatásosok szervezőmunkájának javítása lett (amelyet egy főoperatív tiszt közreműködésével is segítettek).6 Ennek jegyében született meg 1987 júniusában a Bács-Kiskun, Békés, Csongrád megyei elhárítás vezetőinek megállapodása, amelyben munkájuk összehangolásáról határoztak, részben azért, mert értékelésük szerint a területükön élő és egymással kapcsolatban álló ellenzékeik egyre aktívabbak lettek, és egyre ügyesebben kons- piráltak. Az állambiztonsági helyzet áttekintésekor egyetértettek abban, hogy a megyeközpontokban (Kecskemét, Szeged, Békéscsaba) koncentrálódó kulturális élet jelentős tényezői a helyi irodalmi, művészeti folyóiratok.7 Az 1970-es Benkei-féle parancsban megszabott feladatokat a tárgyalt időszakban a Belügyminisztérium III. (Állambiztonsági) Főcsoportfőnökségén belül a III/III. (Belső Reakció Elhárító) Csoportfőnökség 4. Osztálya koordinálta, illetve az 1976 decemberében felállított 5. Osztály, amely a kiemelt jelentőségű kulturális vonalakra és objektumokra szakosodott. A fővárosban működött még a Budapesti Rendőr-főkapitányság III/III-A alosztálya, vidéken pedig a megyei rendőr-főkapitányságok III/III. osztályain dolgozó ún. kulturális vonaltartó tisztek végezték a területtel kapcsolatos elhárítási munkát. Fontos megjegyeznünk azonban, hogy nemcsak a belsőreakció-elhárítók kerültek kapcsolatba a kulturális élet szereplőivel, intézményeivel, hanem az állambiztonság más területein dolgozók is, azaz a hírszerzők, a kémelhárítók, a katonai elhárítok, a vizsgálati munkát végzők, vagy az operatív technikáért felelős állomány tagjai. A Forrás története szempontjából éppen ezért nem érdektelen a Bács-Kiskun Megyei Rendőr-főkapitányság Állambiztonsági Szervének teljes struktúráját röviden áttekinteni. A szolgálat csúcsvezetője egyben a főkapitány állambiztonsági helyettese volt, ezt a posztot 1958-tól (pár hónapos kitérővel) Végh György, 1973-tól Fehér Géza, majd 1976-tól Neichel László töltötte be, akit 1988-ban Jenovai Lajos követett. Utóbbi éppen a lap indulásának évében, 1969-ben került a helyi belsőreakció-elhárításhoz, elődeinek karrierje azonban még a forradalom 5 ÁBTL 1.11.1 35. d. 45-42/1/86. A Bács-Kiskun Megyei Rendőr-főkapitányság munkaterve az 1986. évre. 6 ÁBTL 1.11.1 35 d. 45-42/5/1986. Emlékeztető a Bács-Kiskun Megyei Állambiztonsági Szerv vezetői értekezletéről. 1987. május 4. 7 ÁBTL 1.11.1 35. d. 45-42/6/1987. A dél-alföldi rendőr-főkapitányságok állambiztonsági szerveinek regionális együttműködési terve. 1987. június 20. 80
