Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 1. szám - Müller Rolf: Célkeresztben a Forrás: Kísérlet egy állambiztonsági történet rekonstrukciójára

Az újságokkal (csakúgy, mint az irodalom, a művészetek és a tudomány egészével) kapcsolatos instrukciók sorában a felderítés, a dokumentálás, a megelőzés, az akadályozás és a korabeli szakzsargonban „szignalizációnak" nevezett jelzésadás mellett szerepelt a titkos eszközök és módszerek alkalmazásával folytatott operatív ellenőrzés és a bizalmas nyomozás. Minden bizonnyal a múlt rossz tapasztalatai mondatták ki a belügyminiszterrel, hogy a két utóbbi elhárítási módszert tilos volt alkalmazni a lap- és folyóirat-szerkesztőségek olyan hibái esetén, amelyek „hanyagságok, hozzá nem értések megnyilvánulásai". Magyarán, lecsapni az írott szóval tudatosan elkövetett támadásokra kellett, ám ilyenkor gyorsan és határozottan.

A munkát elsősorban ún. „vonalak" szerint szervezték meg, vagyis az ellenséges célcsoportokra specializálódva, igaz, ezzel együtt bevett gyakorlat maradt az intézmények figyelése, bár itt is inkább az „objektumokhoz" kötődő személyekre kellett összpontosítani.

A parancs külön felhívta a megyék figyelmét arra, hogy soron kívüli tájékoztatást kell adniuk a belügyi vezetésnek minden olyan megjelentetésre szánt írásról, amely sérti a hivatalos (kultúr)politikai irányvonalat.2

Bács-Kiskun megye kulturális elhárítóinak munkavégzése - amelyről jelen állás szerint csak a nyolcvanas évek második felétől rendelkezünk adatokkal - leginkább a felső- és középfokú oktatási, illetve a kecskeméti irodalmi, művészeti intézményekre koncentrálódott. Utóbbi körbe tartozott a Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézet, a Katona József Színház, a kerámia- és a rajzfilmstúdió, valamint a Forrás.

A „célobjektumok" mellett több megyei illetőségű személyt nyilván tartottak, akiket „nemzeti radikálisként" az állampárt nemzetiségi és kultúrpolitikájának támadói közé soroltak. Közöttük a legelőkelőbb helyen a lakiteleki művelődési ház népművelője, az általános iskola tanára, Lezsák Sándor szerepelt.3 Egy sokatmondó adatsor: 1986-ban a megyei belső reakció elleni harc során 60 információ keletkezett, ebből ún. rendkívüli esemény volt négy, az „ellenforradalom" megünneplésével kapcsolatos három, az „egyházi reakció" kategóriájába sorolható nyolc és az egyéb ellenzéki tevékenység körébe tartozott 45. Ez utóbbiból 40 (!) Lezsák Sándorra vonatkozott, akiről megállapították, hogy aktív kapcsolatban áll az ország 15 különböző helységében élő 34 fővel és a nyugati emigrációval.4

A megyei rendőr-főkapitányság vezetése az 1986-os évre készülve az elhárítástól többek között elvárta a helyi kulturális életben részt vevő és ellenséges nézeteket képviselő értelmiségiek folyamatos ellenőrzését, illetve a párt- és állami szer2 Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára (ÁBTL) 4.2 10-21/22/1970. A belügyminiszter 0022/1970. számú parancsa a kulturális területen folyó ellenséges tevékenység elleni operatív munka feladatairól. 1970. szeptember 25.

3 ÁBTL 1.11.1 35. d. 45-13/18/1986. Jelentés az állambiztonsági szerv 1984. január 1. és 1986. június 30. között végzett munkájáról. 1986. október 24.

4 ÁBTL 1.11.1 35. d. 45-42/2/87. Feljegyzés a Bács-Kiskun Megyei Rendőr-főkapitányság Állambiztonsági Szervével kapcsolatos 1986-ban keletkezett információkról. 1987. február 24.

79