Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 7-8. szám - Baumann Tímea: "még ha száz évig élnék, akkor se menne ki a fejemből": A malenkij robot elbeszélése egy életútinterjúban

Baumann Tímea

„...még ha száz évig élnék, akkor se menne ki a fejemből..."

A malenkij robot elbeszélése egy életútinterjúban

1. Előszó

„Egy nehéz életút, amely 22 évesen, 1944-ben mélyen és fájdalmasan vésődött az emlékezetembe. Az életem folyamán nagyon sok alkalommal előidéztem a családomnak az akkor megélt és megszenvedett sorsomat. Sokszor némán végighallgattak, és volt mikor kérdeztek is. Láttam rajtuk, nem tudják igazán fölfogni az egészet. Számukra a mai világhoz képest lehetetlenség az, amit elmondtam nekik."

(W., é. n.)

„The narrative of one life is part of an interconnecting set of narratives; it is embedded in the story of those groups from which individuals derive their identity."

(Connerton, 1989:21.)

írásomban egy élettörténet elemzésén keresztül, egy narratív identitás1 szűrőjén át szeretnék reflektálni egy olyan eseményre, amelynek időbeli távolsága miatt ma már a történelmi kánon részeként kellene reprezentálódnia. Mégis történelemként való elbeszélése csak alig egy évtizede kezdődött meg, és napjainkban is formálódik kommunikatív és kulturális emlékezete.2 Ezt az eseményt Magyarországon leginkább „malenkij robot" néven emlegetik, ami a magyarországi lakosok - köztük nagy számban kárpátaljai magyarok és magyarországi németek - szovjet munkatáborokba történő elhurcolását (1944 végén - 1945 első negyedévében) igyekszik gyűjtőfogalomként megjelölni.

A bemutatásra kerülő élettörténet, mely a malenkij robot személyes emlékeit beszéli el, egy magyarországi német származású, az elbeszélés idejében 87 éves asszonytól származik. Mint azt az etnográfia nyelvi fordulatát követően3 tudhatjuk, a kutató szubjektuma nem tehető zárójelbe a terepmunka során4, így a szerző is szeretne reflektálni beszélgetőpartnerével való kapcsolatára, hiszen „Anna néni"5 rokonom. Élettörténetének

1 Lásd Ricoeur, 2001.

2 Lásd Assmann, 1999.

3 Erről részletesebben lásd Clifford-Marcus, 1986.

4 Ahogy Klaus-Peter Köpping is hangsúlyozza: „(...) a terepmunka (...) olyan forma marad, amelyben a privát és a szakmai nem választható el egymástól." (Köpping, 2004: 79.)

5 írásomban interjúalanyomat fiktív néven említem, anonimitásának megőrzése érdekében. Ugyanígy fiktív nevekkel vagy monogramokkal kívánom védeni a többi családtag személyiségi jogait.

49