Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 7-8. szám - Babucs Zoltán: A második világháború emlékezete

vül fegyelmezetten viselkedtek. Az oroszok támadását hatalmas aknavetőtűz vezette be. (...) Az előttem lévő fán Matyi keze, ő maga sehol. Telibe kapott egy aknát."22

A magyarországi harcokban részt vevő vitéz Váradi János tartalékos zászlós, a jászberényi 1/8. vegyes harckocsiszázad könnyűharckocsi-szakaszparancsnoka egy ellenséges gyalogsági támadás feltartóztatására így emlékezett vissza: „Egy nagy cukorrépa-táblában legnagyobb megdöbbenésünkre állva jöttek az orosz egységek (...) Nyolcvanan-százan lehettek, még a géppisztolyukat se lőirányba tartották, hanem csak a vállukon. Mit mondjak? Erősen illuminált állapotban voltak. Toldi harckocsiszakaszomnak kiadtam a parancsot: Géppuskákkal tűz! Megszólaltak a Gebauerek és szörnyű volt nézni, ahogy a közeledőket derékban szaggatták szét a lövedékek! Ezután a tanult harceljárásnak megfelelően, a fedezékben megbújtakat hernyóláncainkkal tapostuk a főidbe (...) Szörnyű volt, de meg kellett tenni! Hányinger kerülgetett mindannyiunkat, napokig rá sem mertünk nézni a harckocsik lánctalpaira, az étel nem ment le a torkunkon."23

Immár másfél évtizedes interjúzási tapasztalattal a hátam mögött állítom, hogy a kollektív traumák feldolgozása egyéni életutak összegyűjtésével és értelmezésével hozzásegít bennünket ahhoz, hogy jobban megértsük a múltat s azt, hogy nagyapáink generációja milyen értékek segítségével élte túl a háborús viharokat.

22 Magnetofonszalagra vett beszélgetés Bodó István m. kir. hivatásos hadnaggyal (Budapest, 2009. március 18.).

23 Magnetofonszalagra vett beszélgetés vitéz Váradi János m. kir. tartalékos zászlóssal (Jászberény, 1998. július 25. és szeptember 19., 1999. október 1.).

48