Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 7-8. szám - Babucs Zoltán: A második világháború emlékezete

következőket őrizte meg emlékezetében: „Már úgy fogadtak bennünket a vasútállomáson. Egy szakaszvezető meg egy tizedes volt az állomáson, azok vezettek minket. Nótaszóval kellett bemennünk a József főherceg laktanyába, ládával a vállunkon vagy a kezünkben. No, mondták, meggyüttek a jászbirinyi bicskások. Tudták Gyulán, hogy bicskások a birinyi legények! A laktanyában osztottak szét bennünket. Én a 7. századhoz kerültem és hamar beöltöztettek. Megkaptuk aztán a hathetes kiképzést. Jött a tavasz, kezdődtek a menetgyakorlatok. Mi gyalog mentünk a világ végire is. Én nagyon szerettem katonának lenni, nagy volt a becsületünk, bár nagy szigorúság volt. Öröm volt hát vitéz úrnak lenni."10 11 12

Az újonckiképzés számos kitolással járt, amelyet majd minden „bundás baka" megtapasztalt. Kovács Antal az egyik ilyen esetről számolt be: „A Gyula melletti Koporsótető- tanya körül sáros időben gyakoroltunk, ott fektettek meg minket újonckorunkban. Feküdj! Fel! Hasra! - hangzott a vezényszó. Én igyekeztem odébb dobni magam, nehogy a pocsolyába feküdjek, de nem volt mese. A tizedes úr rálépett a szerelvényemre és belenyomott a tócsába. Aztán mikor bevonultunk délelőtt 11 órakor, én nyitottam be elsőnek a körletünkbe. Hát, szétdobálva minden, fólforgatva az ágyak, minden szanaszét! Én valami cifrát mondtam, amit meghallott a szobaparancsnok. No, mondta, 10 perc múlva szobarend! Kovács! Maga odamegy a sarokba és addig veri a feküdj öt, míg szobarend nem lesz! Megszámoltam, a többiek amíg pakoltak, 72 szabályos feküdjöt csináltam."n

Az alapkiképzés lezárását követően Kovács Antal jelentkezett századkürtösnek. A kürtöskiképzés érdekes körülményeiről így emlékezett vissza: „Megyeri Géza őrmester úr tanított bennünket. A délelőtti foglalkozás után kimentünk egy kis erdőbe gyakorolni. De nem ment mindjárt a kürtölés, meg kellett szokni, meg jó tüdő kellett hozzá. Ha falsot fújt az ember, a Megyeri őrmester úr mindjárt hasba lökte, csak úgy nyögött az ember. De meg kellett tanulni. Ez három hétig tartott. Utána beosztottak századkürtösnek. Ketten voltunk kürtösök a századunknál. Lejártunk a kapu alá takaródét, ébresztőt fújni, szolgálatban a készültséget hívni. "n

A későbbiek folyamán behívott jászberényi újoncok is hasonló élményekről számoltak be. Dalmadi István csapatcsendőr tizedes, aki 1940. december 2-án vonult be katonai szolgálatának megkezdésére, a következőket őrizte meg emlékezetében: „Ébresztő után hideg vizes lavórból tisztálkodtunk. Következett a félmeztelen csukló, utána nagyon gyorsan megittuk a 3 deci tejeskávét. Utána kivonultunk, és fél tizenkettőkor vonultunk be a laktanyába. Kitűnő ebédeink voltak, sűrű levesek, jó sok hússal. Nem evőcsészéből, hanem porcelántányérból ettünk. Ami azért is volt jó, mert nagyon könnyen el lehetett mosni. Kiképzésre a Cserőhalomhoz jártunk ki nótaszóval. Szerettünk énekelni, könnyebb is volt menetelni. "13

Kovács Lajos határvadász szakaszvezető 1941. október 13-án vonult be a 2/7. puskásszázadhoz. Alapkiképzésükről így emlékezett vissza: „Idegenlégiós zászlóaljnak hívtak minket, mert igen nagy volt a fegyelem. Itten nem lehetett csinálni „ballépést” megtorlás nélkül. Az Új laktanyában alaki kiképzés folyt: jobbra át, balra át, tisztelegj, díszmenet, tagozott menet, puskafogások. Amúgy többnyire a Cserőhalomnál elterülő katonai gyakorlótérre vonultunk ki gyalogmenetben. Időnként repülőgépet vezényeltek, és akkor be kellett ugrani az út menti árokba. Aztán volt gyalogsági támadás vagy géppuskatűz. Úgyhogy voltak újoncélmények. A gyakorlótéren a rendes kiképzés folyt, melynek célja

10 Magnetofonszalagra vett beszélgetés Kovács Antal m. kir. tartalékos őrvezetővel (Jászberény, 1996. május 28., június 27. és július 4.). (A továbbiakban: Kovács Antal-interjú.)

11 Kovács Antal-interjú.

12 Kovács Antal-interjú.

13 Magnetofonszalagra vett beszélgetés Dalmadi István m. kir. tizedessel (Jászberény, 1998. február 14. és 20.). (A továbbiakban: Dalmadi István-interjú.)

44