Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 7-8. szám - Babucs Zoltán: A második világháború emlékezete

volt, hogy harci kiképzésben részesüljünk. Voltak ám kitolások is! Rajos Mihály szakaszvezető úr volt a szobaparancsnokunk. Reggelente elkiáltotta magát: Ébresztő! Föl! A vezényszó után mondta: Szappan, törülköző, fogkefe. Fogkrém, pohár! Az ajtónál gyülekező! Mire hármat számolok, mindenki ott van! És számolt: egy, kettő, fél három, háromnegyed három - nagy csattogás közben, ugye - öt perc múlva három. Aki nincs ott, annak géppuskatűz! És akkor mindenkinek - még akik az ajtónál voltak - le kellett feküdni az ágyak közé, ahová fért. "l4

Ahogy a tartalékos tisztjelöltek látták

A tartalékos tisztjelöltek újoncideje hasonló volt, mint a tényleges honvédeké. A székes- fehérvári 3. honvéd gyalogezred tisztjeinek interjúiból választottam pár jellemző részletet. Az 1940. december 2-án tényleges katonai szolgálatát karpaszományosként megkezdő Smohay Ferenc az alábbiakban emlékezett meg kiképzési időszakának kezdetéről: „Az újoncok a katonaládákkal gyülekeztek az udvaron. Volt az udvaron pár tiszt és szólították az embereket, a géppuskásokhoz és a puskásszázadokhoz. A karpaszományosokat külön szobába gyűjtötték, de a mellékhelyiségek és a folyosó takarításán kívül mindent meg kellett csinálnunk. Meg kellett tömnünk a szalmazsákot, mégpedig sárkosra. A ruhaosztáskor a raktáros csak dobálta ránk a ruhákat és a felszerelést, utána kellett egymás között a kisebb-nagyobb holmikat cserélgetni. Ugyanolyan felszerelést kaptunk, mint a legénység. Megesett, amikor gyakorlatról hazamentünk, hogy fel volt forgatva az egész körlet, összedobálva minden, aztán öt percen belül mindent a helyére kellett tenni. "15

Szádvári János főhadnagy karpaszományos időszakának hétköznapjaira a következőképpen emlékezett vissza: „A karpaszományosok külön két rajba voltak beosztva, és állítom, amit alaki kiképzésben meg lehetett tanulni, azt megtaníttatták velünk. A koszt reggelenként feketekávé volt és hozzá marmaládé, vagy egy darab kolbász, vagy egy darab szalonna. A gyakorlótérre kivonultunk, ebéd az egy órakor volt. Egy péklegény megtudta a kapuőrségtől, hogy melyik század hová vonult ki, s akkor a kerékpárjára ült és nagy kosárral a hátán elindult a gyakorlóterekre, és amikor meglátta a parancsnok, pihenőt rendelt el és vásárolhattunk tőle. Nem nagy zsoldot kaptunk, de azért jutott arra - aki beosztotta -, hogy ilyenkor lehetett péksüteményt venni. Ez sokat jelentett, így aztán kibírtuk 13 óráig. Akkor elég jó ebédek voltak: babgulyás, khaki főzelék, azaz sárgaborsó főzelék. Díszebéden két fogás volt, így a leves után kirántott hús, két deciliter bor és sütemény. Vacsorára aztán feketekávé és hozzá valami. Az ébresztő 6 órakor volt, utána csukló, vagyis reggeli torna. A kürtös elfújta az ébresztő jelet, lent a laktanyaőrségnél, a napos tizedes pedig minden szobába bekurjantott, hogy ébresztő! Akkor már pattanni kellett, gyorsan az ágyat rendbe tenni, beugrani a nadrágba, bakancsba és lefele az udvarra. Utána mosakodás a folyosón lévő betonvályúnál. Ott gyorsan megmosakodott a hideg vízben az ember, aztán rendesen felöltözni és reggelihez sorakozó! Délután öt óra körül volt a parancskihirdetési foglalkozás volt, addig pihenő. Ez gyakorlatokból állt, itt a napos tiszt megmozgatta a népet: jobbra át, balra át, mente, hátraarc, díszmenet, melyet úgy verünk, hogy porzott a laktanya udvara! Amikor ez megtörtént, felsorakozott a század és akkor jött

14 Magnetofonszalagra vett beszélgetés Kovács Lajos m. kir. szakaszvezetővel (Jászberény, Újerdő-tanya. 2001. május 6.).

15 Magnetofonszalagra vett beszélgetés Smohay Ferenc m. kir. tartalékos zászlóssal (Székesfehérvár, 2009. január 22.).

45