Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 7-8. szám - Horváth Sándor: Muszáj interjúzni?: Az oral history mint nyilvános és/vagy szakszerű történelem
átalakulásával párhuzamosan olyan témák iránt kezdett érdeklődni, mint a náci múlt és a holokauszt kollektív emlékezetben betöltött szerepe. A fasizmuskutatás s vele kéz a kézben az oral history a hetvenes években egyre nagyobb teret hódító Alltagsgeschichte (mindennapok története) elméleti sokszínűségéből is táplálkozott. Ezek közül a fontosabbak: a néprajzi és történeti antropológiai módszerek, tapasztalattörténet, életútkutatás (Biographieforschung) és Bourdieu hatása.48 A német oral history úttörői talán éppen ettől az elméletileg és módszertanilag eklektikus területtől igyekeztek megszabadulni, amikor átléptek a szociológia területén belül a jóval szigorúbb és kidolgozottabb módszertant alkalmazó biografikus módszer területére.49 A biográfiakutatás önálló diszciplínává válása a francia szociológiában nagy hagyományoknak örvendő biografikus módszer német adaptálásával párhuzamosan történt. Ezzel egy időben az oral history más országokban is egyre inkább szöveg- és emlékezetközpontú elemzéssé vált.50 Niethammer még az oral history gyakorlatát bemutató, azonban már az élettörténeti tapasztalat és a kollektív emlékezet kutatását középpontba helyező, 1985-ben megjelent, általa szerkesztett tanulmánykötetben közölte a francia biográfiakutatás meghatározó szerzőinek tanulmányát.51 A biográfiakutatás témaválasztása miatt gyakran kapott helyet az addigra már intézményesült oral history fórumokon, így többen az oral history körébe sorolták. Ráadásul, mivel a biográfiakutatás számos országban - így Magyarországon is - a német nyelvterület szerzőinek közvetítésével terjedt el52, sokan a „német iskola" elméleti kisugárzásaként tartják számon. Ennek ellenére a biografikus módszer Németországban sem tartozik a fő szociológiai áramlatok közé. Egyik leghatékonyabb eszközének, a narratív interjú első változatának a kidolgozója, Fritz Schütze is egészen az interpretatív szociológiai indíttatású chicagói iskoláig nyúlik vissza koncepciójában.53 A kollektív emlékezet kutatásának egyik, ha nem legfontosabb kutatási témájává a kollektív traumák, közülük is kiemelkedve a „holokauszt története" vált.54 A trauma azonban nem önmagától válik kollektív traumává, hanem reprezentációjának módjától, mivel reprezentációja sokkal inkább hozzáférhető, mint a hozzá kapcsolódó történelmi tapasztalat. Ezt a reprezentációt a társadalom különböző ágensei hozzák létre, vagyis az „áldozat" csak akkor képes kollektív traumává emelni a trauma reprezentációját, ha elbeszélése találkozik a társadalom többi tagjának elképzeléseivel. Ahogy Jeffrey C. Alexander megfogalmazta: „Az események nem eredendően traumatikusak. A trauma társadalmilag 48 Majtényi György: Ön-fejűség. A másik Németország történelme. Aetas 2003/1. 142-148. 49 Erre a módszertani átmenetre klasszikus oral history köréből származó példa: Niethammer, Lutz- Plato, Alexander von - Wierling, Dorothee: Die volkseigene Erfahrung. Eine Archäologie des Lebens in der Industrieprovinz der DDR. 30 biographische Eröffnungen. Berlin, 1991. 50 A biográfiakutatás intézményesüléséről és az oral historytól történő leválásáról: Kovács Éva: Az élettörténeti emlékezet helye az emlékezetkutatásban. = Tükörszilánkok. Kádár-korszakok a személyes emlékezetben. Szerk. Kovács Éva. Bp., 2008. 9-40. 23-26. 51 Bertaux, Daniel - Bertaux-Wiame, Isabelle: Autobiographische Erinnerungen und kollektives Gedächtnis. = Niethammer szerk. i. m. 146-165. 52 Ezen a téren különösen Gabriele Rosenthal hatása jelentős, akinek narratív módszerét a hazai élettörténet-kutatás megalapozói, Kovács Éva és Vajda Júlia is alkalmazták. 53 Apitzsch, Ursula - Inowlocki, Lena: Biographical analysis: a 'German' school? = The Turn to Biographical Methods in Social Science: Comparative Issues and Examples. Szerk.: Chamberlayne, Prue- Bomat, Joanna - Wengraf, Tom. London - New York, 2000. 53-70. 54 Gyáni Gábor: Helyünk a holocaust történetírásában. Kommentár 2008/3. 13-23.; Tomka Béla: A holocaust genezise. Újabb koncepciók és viták. Valóság 1992/10. 40-48. 30
