Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 7-8. szám - Horváth Sándor: Muszáj interjúzni?: Az oral history mint nyilvános és/vagy szakszerű történelem

fel Vajda Mihály a '68-as generáció számára az egyik igen meghatározó, identitásteremtő tényezőt, ami a múlt értelmezésének megváltozásában valósult meg.42

A fasizmus, majd a kommunizmus kutatása a történelem funkcióját megváltoztató, '68-as hevületű viták közepette vált - különösen Kelet-Közép- és Dél-Európában - az oral history egyik meghatározó témájává. Többek között Olaszországban, ahol az oral history igen hamar nagy népszerűségre tett szert. Luissa Passerini és Alessandro Portelli ma már klasszikusnak számító munkáiban, munkásokkal készült interjúkon keresztül mutatták ki a politikai ideológiáknak az emlékezet működésére gyakorolt hatását. Passerini és Portelli az oral history strukturalista megújítói közé is tartoznak. Passerini kritikával illette az alávetettek iránt érdeklődő, azokról - más források pótlékaként - pusztán adatokat és történeteket gyűjtő oral historyt, amely így önmagát gettósítja. Másrészt egyik megteremtője volt az oral history során keletkező szövegek strukturalista, szövegközpontú elemzési eljárásainak. A talán legtöbbet idézett tanulmányában többek közt arra a kérdésre kereste a választ, miként változtatta meg az olasz munkások emlékezeti stratégiáit a fasiszta kormányzat, miként emlékeznek, felejtenek és hallgatnak (el) az emlékező/felejtő közösségek.43 44 Passerini ezen tanulmánya azért is kapott nagy visszhangot, mivel először az első nemzetközi oral history-konferenda nyitó előadásaként hangzott el 1979-ben Paul Thompson egyetemén, Essexben. Ezen a konferendán találkoztak először a tengerentúli és az európai oral history művelői.

Portelli munkáinak középpontjában is az emlékezet működése állt, amely „nem a tények passzív letéteményese, hanem a jelentések megteremtésének aktív folyamata. "u Vagyis a memória nem raktár, hanem egy élő, jelentéseket létrehozó, folyton változó kommunikációs forma. A jelek és jelentések vizsgálatát középpontba helyező strukturalista nyelvészet és antropológia hatása az oral historyt a hetvenes évek végén és a nyolcvanas években érte el. A jelen és a múlt, az emlékezet és felejtés működésének vizsgálata éppen azokban az országokban vált az oral history egyik legfontosabb területévé, ahol viszonylag korán végbementek az identitáspolitikák térnyerésével összefüggő emlékezetpolitikai viták. Ez utóbbi, oral historyban végbemenő - az interjúk célszemélyeinek megváltozását követő - fordulat egyúttal megkérdőjelezte a szakszerű történetírás egyeduralmát a múltról folytatott diskurzusban.45

Ahogy Lutz Niethammer megfogalmazta, a német oral history kezdetben szintén abból indult ki, hogy „egy demokratikus jövőhöz olyan múltra van szükség, amelyben nem csupán a felül lévők hallhatók. "46 A kezdetben helytörténeti és néprajzi kutatásokból kinövő, „kisemberekkel" készített interjúk mellett47 a német oral history a német nemzeti identitás

42 „Olyan világról ábrándoztunk, amelyet a saját értékeink uralnak". Heller Ágnes és Vajda Mihály vitája Mihancsik Zsófia közreműködésével 1968-ról és ami utána jött (előtte volt). Mozgó Világ 2008. augusztus. 3-17.

43 Passerini, Luisa: Work Ideology and Consensus under Italian Fascism. History Workshop 1979 ősz. 82-108.

44 Portelli i. m. 1990. 52.

45 Ortu, Giangiacomo: Historische Subjektivität und revolutionäres Subjekt Arbeit mit mündlichen Quellen in Italien. = Niethammer szerk. i.m. 166-181. 174. Passerini és Portelli munkáin kívül hasonló kritikát kapott az angolszász oral history is: Popular Memory Group (Birmingham CCCS): Popular Memory. Theory, Politics, Method. The Oral History Reader. Szerk.: Perks, Robert - Thomson, Alistair. London - New York, 1998. 75-86.

46 Niethammer szerk. i. m. 7.

47 Pl. Iliién, Albert - Jeggle, Utz: Leben auf dem Dorf. Zur Sozialgeschichte des Dorfes und Sozialpsychologie seiner Bewohner. Opladen, 1978.

29