Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 7-8. szám - Horváth Sándor: Muszáj interjúzni?: Az oral history mint nyilvános és/vagy szakszerű történelem
mentumfilmes műfaj hazai reprezentánsainak munkáira gondolni. Például Sára Sándor és Schiffer Pál akkoriban kezdett cigányokkal és munkásokkal interjúzni, amikor Angliában és Olaszországban szárba szökkent a média megrendelésére is dolgozó oral history. Miről interjúznak? Az oral history témái Az oral historyból nyerhető új élményt Thompson abból vezeti le, hogy az oral history nézőpontváltást jelent, amely lehetővé teszi a történelem ábrázolását alulnézetből. A megközelítésmód szorosan kapcsolódott a History Workshop mozgalomhoz, amely a hatvanas években feltámadó munkástörténetből és a társadalomtörténetből nőtt ki. A mozgalom az oxfordi Ruskin kollégiumból indult, amelyet a szakszervezetek finanszíroztak és hallgatói gyári munkások is lehettek. Az 1966-ban Samuel Raphael által alapított mozgalom célkitűzése az volt, hogy az emberek - képzettségüktől függetlenül - saját történelmüket írják, akár a helyi közösségek történetén keresztül is.32 E mozgalom hozzájárult ahhoz, hogy a vele egy időben népszerűvé váló oral history a család- és nőtörténetek készítésének alapvető eljárásává váljon, akárcsak a jelenkori helytörténetírásban. Ez utóbbi sokat köszönhet a helyi sajtó és média (elsősorban a helyi rádióadók) megjelenésének is, amelyek előszeretettel közöltek a település történetével kapcsolatos interjúkat.33 Az oral history bevonta a történetírásba azokat is, akik korábban műkedvelő történészként igyekeztek megismerni falujuk, városuk vagy családjuk történetét. Az interjúzás - más források pótlékaként, mint Allan Nevinsnél - a helytörténetírásban és a folklórkutatásban már korábban is elfogadott módszernek számított.34 Ezért az oral history különösen azokban az országokban lett igen gyorsan népszerű, ahol a társadalomtudomány országos intézményei és a helyi kutatók (néprajzosok, helytörténészek, szociológusok) között szoros kapcsolat volt: Angliában a helytörténet, Skóciában és a skandináv országokban a néprajz, míg Olaszországban a szakszervezeti-politikai mozgalmak váltak az oral history terjedésének motorjává.35 Az emlékező közösségeket nem feltétlenül az etnikai hovatartozás, a közös vagy éppen eltérő tapasztalat, hanem az emlékezés idejével párhuzamosan létrejövő politikai és közéleti diskurzusok szülik. így az oral history nem csupán azt az igényt elégítette ki, hogy a történelem immár olvasható legyen „alulnézetből" is, hanem azt is, hogy azok az emlé- kezők, akik eddig nem szólalhattak meg, az identitáspolitikák nyomán hangot kapjanak és beszéljenek. A hatvanas évek végétől nem csupán a beat vagy a rock and roll, hanem a társadalomtörténet, a mindennapok története, és az oral history is lehetővé tette, hogy az egyes generációk vagy társadalmi csoportok hangjukat hallassák. Azok a radikális fiatalok, akik a polgárjogi mozgalom és a diákmozgalmak lázában égtek, magnójukat nem csupán zenehallgatásra, hanem társadalmi követeléseik kifejezésére is használták. Mintha pont azokat a társadalmi csoportokat igyekeztek volna megszólaltatni, akiket addig a történelem névtelen szereplőinek tartottak.36 Azonban ehhez kapóra jött számukra az identitáspolitikák miatt a nyilvános történelem felértékelődése, hiszen így maguk az interjúk is fogyasztási tárggyá váltak a tömegmédia térhódítása miatt. A '68-as generáció számára az 32 Green, James: Taking History to Heart. The Power of the Past in building Social Movements. Amherst, 2000. 52. 33 Thompson i. m. 2000. 75. 34 Dopson, Laurence: Old people as sources of history. Amateur Historian 1957/4.150-152. 35 Thompson i. m. 2000. 69-72. 36 Kovács Éva: Interjús módszerek és technikák. = Közösségtanulmány. Módszertani jegyzet. Szerk.: Kovács Éva. Bp., 2007. 269-276. 27
