Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 7-8. szám - Horváth Sándor: Muszáj interjúzni?: Az oral history mint nyilvános és/vagy szakszerű történelem

egyik előfutáraként is számon tartott Asa Briggs klasszikusnak számító médiatörténete.25 A BBC (hasonlóan más sajtótermékekhez) az oral history kezdeteitől érdeklődött azok iránt az interjúk iránt, amelyeket történeti kérdések megválaszolása végett készítettek. Paul Thompson első, nagyszabású oral history-kutatásának felvételeiből is BBC-rádióadások készültek, melyeket részben Thompson első felesége, részben a BBC munkatársai vágtak össze. Persze a BBC-nél dolgozó újságírók nem oral historynak hívták a módszert, egyszerűen hétköznapi emberek meginterjúvolásának, de a két műfaj az oral history születésekor- mint azt Terkel példája is igazolja - korántsem állt távol egymástól.26 A tömegmédia és a nyilvános történelem új funkciót adott a skandináv típusú etnográfiából, angolszász szociológiából és történetírásból kisarjadó oral historynak, amely az új történetírói témákhoz igazodva nyerte el progresszív jellegét.

Magyarországon a háború előtti népi írók mozgalma, a munkanélküliségről vagy társadalmi problémákról író újságírók éppúgy a kisemberekről szóló anyaggyűjtéshez használták szociográfiáikban vagy újságcikkeikben az interjút, mint nyugati társaik, de nem emelték azt szépirodalmi műfajjá. Azonban a szociográfusnak éppúgy társadalmi küldetéstudata volt, mint a gazdasági válság miatt munkanélküliekkel interjúzó amerikai újságíróknak.27 Ezt a mozgalmi jellegű interjúzást folytatta aztán hivatalosan az 1970-ben újraindított Magyarország felfedezése sorozat, és a szociológia hazai intézményesülésével párhuzamosan kialakuló nem hivatalos munkás-, cigány- és szegénységkutatások. A mélyinterjú a Kemény István nevéhez köthető iskola követői szerint „a pszichoanalitikus személyiségelméleten nyugszik, nevezetesen azon a tételen, hogy az ember személyiségének is van rejtett, tudat alá szorított rétege, sőt ez a réteg igen fontos, mert ha nem lenne az, minek bajlódnánk a feltárásával" - írta Solt Ottilia az interjúzásról.28 A mélyinterjúk készítését ösztönző Kemény István és követői (köztük a Szegényeket Támogató Alap alapítói) a társadalom mélyén éppen azokat a feszültségeket keresték, amelyek 1956 megtorlásának - késleltetve megjelenő - traumájával álltak összefüggésben.29 A magyar társadalom „alávetettjeivel" a hatvanas-hetvenes években készült interjúk radikális jellegére jellemző, hogy a SZETA egyik alapítója a szervezet megalakulását Solt Ottilia egyik interjúpartnerének súlyos betegségéhez köti.30 Ebben a kontextusban egykori ötvenhatosokkal interjúzni éppúgy az oral history mozgalmi jellegéből is fakadt, akárcsak Nyugat-Európában. A dokumentumhiány enyhítése miatt készített interjúk - legyen szó a Párttörténeti Intézet Visszaemlékezés-gyűjtő Csoportjáról vagy az 1956-os Intézet Oral History Archívumáról- éppúgy az oral history első hullámába illeszkedett, mint ahogy a tömegmédia megrendelésére készített Történeti Interjúk Tára az Országos Széchényi Könyvtárban.31 A tömegmédia Magyarországon is hozzájárult az interjúzás népszerűsítéséhez, elég csak a doku25 Briggs, Asa: A média társadalomtörténete: Gutenbergtől az internetig. Bp., 2004. eredeti megjelenés: 1961.

26 Erről beszél Paul Thompson a vele készült életút-interjúban (készítette Karen Worcman, 1996. június): www.esds.ac.uk/qualidata/online/data/edwardians/biography/PaulThompsonLifeStorylnter viewl996.pdf. 27. [2011. április 5.]

27 Némedi Dénes: A népi szociográfia. 1930-1938. Bp., 1985. 105-137.

28 Solt Ottilia: Interjúzni muszáj. = Solt Ottilia: Méltóságot mindenkinek. Összegyűjtött írások. I. kötet. Bp., 1998. 29-46. 32.

29 Interjú Kemény Istvánnal. = Csizmadia Ervin: A magyar demokratikus ellenzék (1968-1988). Interjúk. Bp., 1995. 27-37. 31.

30 F. Havas Gábor: Miss Marple és az anyagias tények. Előszó. In: Solt i. m. 9-26.

31 A magyarországi oral history-archívumokat tekinti át: Lénárt András: „Történetgyűjtés" - Oral history-archívumok Magyarországon. Aetas 2007/2. 5-30.

26