Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 7-8. szám - Kovács Éva: A narratív módszertanok politikája
kapcsolat kérdésére, a reflexív társadalmak és az élettörténet összefüggéseire. A módszer mára szakdiszciplínává vált, és a francia és a német szociológián keresztül az angolszász társadalomtudományokat is elérte. A biográfiakutatás is történeti témák köré szerveződött, de lassacskán elszakadva ezektől, elméletileg inkább a filozófiában és az irodalomelméletben megújuló narratológiában fedezte fel kapcsolódási pontjait.3 A biográfiakutatás 1990 után szükségszerűen a politikai és társadalmi átmenetben, a közelmúlt élettörténeti rekonstrukciójában, vagyis az identitáspolitika témáiban találta meg új kutatási irányait.4 E módszer szerint az élettörténet, az emlékezés és az identitás (az önbemutatás) egymással szorosan összefonódó fogalmak. Az oevermanni objektív hermeneutikán alapuló és Schütze, majd Rosenthal által kidolgozott narratív élettörténeti interjúkat készítő, és az abban nyert szöveg hermeneutikai esetrekonstukciójával dolgozó módszer alapgondolata, hogy ha olyan interjút készítünk, melyben az életrajzi elbeszélő maga alakíthatja saját élettörténetének elbeszélését, akkor a keletkező szöveg egyszerre hordozza a felidézett múlt emlékeit és a jelen perspektíváját is. „Ha az életrajzi elbeszélést olyan társadalmi konstrukciónak fogjuk fel, amely egyszerre foglalja magában a társadalmi valóságot és az alany élményvilágát, azzal a kérdéssel kell szembenéznünk: miképpen rekonstruálhatunk egy olyan társadalmi struktúrát, amely az élettörténeti tapasztalatok és a társadalmilag meghatározott sémák interakciója során újra és újra megfogalmazást nyer, és eközben meg is változik."5 Az interjús helyzetben keletkező szöveg alapja a „világot megtapasztaló léten" nyugvó, átfogó életrajzi konstrukció. Ez, bár folytonos változásban van, mégis stabil szerkezet. A szöveg létrehozásakor a háttérben láthatatlanul meghúzódva kezeskedik azért, hogy a pillanatban és a pillanatnyi interjú révén keletkező szöveg ne legyen véletlenszerű, önkényes. A bemutatásra kerülő epizódok kiválasztását a pillanatra, a helyzetre is reflektálva ez az átfogó szerkezet határozza meg. Általában akkor készítünk élettörténeti interjúkat, ha a) egy társadalmi jelenség individuális reprezentációját, szubjektív megélését szeretnénk értelmezni; b) személyes és csoportos identitást elemzőnk, vagy c) társadalmi emlékezetet kutatunk. Ez a technika sok apró szabályt ír elő alkalmazójának. A meglehetősen nehéz és szokatlan interjúkészítési módszert következetesen be kell tartsuk, azaz olyan interjús környezetet alakítunk ki, mely kedvez az élettörténeti elbeszélésnek. Nagy hangsúlyt fektetünk a kutató, az interjúer személyére, 3 Oevermaim, Ulrich - Aliért, Tilman - Konau, Elisabeth - Krambeck, Jürgen: Die Methodologie einer „objektiven Hermeneutik" und ihre allgemeine forschungslogische Bedeutung in den Sozialwissenschaften. In: Hans-Georg Soeffner (Hrsg.): Interpretative Verfahren in den Sozial- und Textwissenschaften. Stuttgart, Metzler 1979. 352-434.; Schütze, Fritz: Kollektive Verlaufskurve oder kollektiver Wandlungsprozeß. Dimensionen des Vergleiches von Kriegserfahrungen amerikanischer und deutscher Soldaten im Zweiten Weltkrieg. Bios 1989/2. 31-109. Rosenthal, Gabriele: Erlebte und erzählte Lebensgeschichte. Gestalt und Struktur biographischer Selbstbeschreibungen. Frankfurt a. M., Campus 1995. 4 Lásd pl. Breckner, Roswitha - Kalekin-Fishman, Devorah - Miethe, Ingrid (eds.): Biographies and the Division of Europe. Experience, Action and Change on the 'Eastern Side'. Opladen, Leske+Budrich 2000. 5 Rosenthal id. mű 1995:12. (A szerző fordítása.) 5
