Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 7-8. szám - Kovács Éva: A narratív módszertanok politikája

professzionális felkészítésére. Az interjú elkészülte után arról szöveghű átiratot készítünk, mert ez adja a későbbi elemzés korpuszát. Nagyon figyelünk az időkeretekre, hiszen az esetrekonstrukció szokatlanul részletes elemzést, s ehhez alapos interdiszciplináris felkészültséget követel (az interakcionalista szociológia, társadalomlélektan, pszicholingvisztika mellett a pszichoanalízis és az irodalomtudomány köréből is).

Bár az eddigi összefoglaló munkákban inkább az a törekvés volt kitapintható, hogy lehetőleg mind szélesebb közös alapokra helyezzék a biográfiakutatást6, vitathatatlan, hogy a diszciplína három, a kezdetekben egymástól függetlenül alkotó tudományos műhely (a brit, a francia és a német) viszonylag kései találkozásából kristályosodott ki és intézményesült. Nem tesz látszólag másként a legfrissebb, négykötetes kézikönyv sem, amely mindmáig az első komolyabb (és monumentális) kanonizációs kísérletnek tekinthető.7 Úgy kendőzi a széttartó múltat, hogy nem idézi fel. Klasszikus szövegként csupán C. Wright Mills Uses of History című tanulmánya kerül bele8, illetve Kari Mannheim értekezése a nemzedéki problémáról.9 A többi szerző részben a szűkén vett biográfiakutatás élő klasszikusa (Schütze, R. Miller, Alheit, Kohli, Rosenthal, Fischer-Rosenthal, Hareven, Thompson és Bertaux), részben az ő tanítványaik. A kötet(ek)ből az is kiviláglik, hogy nem csupán Peirce, Cassirer vagy Saussure és a német fenomenológia esett ki az élettörténeti szemlélet „legkisebb közös többszöröséből" (az e tradícióból felkínált egyedülit, Ulrich Oevermannt a III. kötet The „German School" című fejezetébe rejtették), de a kanonizáció oltárán valószínűleg fel kellett áldozni azokat a korábbi munkákat is, amelyek a társadalomtörténet tanulmányozásakor léptek át az oral history módszertanából a biografikus módszer területére10, és azokat az antropológiai kísérleteket, melyek vagy a grounded theoryhoz11, vagy a néprajzi gyűjtésben és

6 Lásd pl. Chamberlain, Prue - Bomat, Joanna - Wengraf, Tom: The Turn to Biographical Methods in Social Science. Comparative Issues and Examples. London/New York, Routledge 2000. Nem beszélve a konferenciakiadványok, tanulmánykötetek garmadáiról, amelyekben a legkülönfélébb társadalomkutatói felfogások torkollanak jobb-rosszabb „biográfiaelemzésekbe".

7 Miller, Robert Lee (ed.): Biographical Research Methods 1—i. Thousand Oaks/London, Sage 2005.

8 Mills, C. Wright: The Sociological Imagination. New York/Oxford, Oxford UP. 1959.

9 Mannheim, Karl: A nemzedéki probléma. In: Huszár Tibor-Sükösd Mihály (szerk.): Ifjúságszociológia. Budapest, KJK 1969.

10 így hiányoznak e sorozatból a hetvenes évek végén még a laza biográfiai hálózathoz kapcsolódó birminghami Popular Memory Group képviselői, az olasz Luisa Passerini és Alessandro Portelli nevével fémjelzett kutatások, a brit feminista Personal Memory Group, de a Lutz Niethammer, Alexander von Plato és Alfred Lüdtke köré csoportosuló német társadalomtörténeti kutatások stb. is, hogy csak néhány jelentősei ragadjak ki a sorból. (Pl. Niethammer, Lutz - Plato, Alexander von - Wierling, Dorothee: Die volkseigene Erfahrung. Eine Archäologie des Lebens in der Industrieprovinz der DDR. 30 biographische Eröffnungen. Berlin, Rowohlt 1991; Lüdtke, Alfred (Hrsg.): Alltagsgeschichte. Zur Rekonstruktion historischer Erfahrungen und Lebensweisen. Frankfurt am Main, Campus 1989.)

11 Vö. Glaser, Barney - Strauss, Anselm: The Discovery of Grounded Theory. Chicago, Aldine, 1967; Strauss, Anselm - Corbin, Julet: Basics of Qualitative Research. Grounded Theory Producers and Techniques. Newbury Park, Sage, 1990.

6