Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 6. szám - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT BIBÓ ISTVÁN - Kabdebó Lóránt: A mitikusságnak megtépett foszlányai és a Költő Agya: Nyolcvan éve jelent meg a Fekete kolostor

eleje teljesen kész... Az itteni tíz is revízióra szorul még..."12 - írja feleségének a félig kész darabok ismeretében, átérezve a korábban késznek vélt versszövegek kihívását, felismerve a bennük - az alkotás során - átszerveződő poétika igényét.

Hasonlóan Kuncz Aladár összegzésre késztető életrajzi szituációjához Szabó Lőrinc az ostrom utáni személyes veszélyeztetettségében életösszegzését a kései férfikor jogán, de a világháborúval és Budapest ostromával elkövetkező történelmi viharok, valamint személyes meghurcoltatásának okán is időszerűnek érzi. Ugyanakkor az egész művet meghatározó poétikai formáltsága létbölcseleti költemény. A műalkotás minden mozzanatában állandóan és folyamatosan az emberi létezés értelmére, az embernek a létezés egészében elfoglalt helyzetére kérdez rá: „A holdfényes éjszakában ugyanis újra megrendített az örök nagy ellentét, az egyén és a mindenség között, a külvilág zengő, önfeledt boldogsága és a magam nyugtalansága között. Ekkor valami szellemidézés indult meg: az emlékező lélek száz meg ezer szikrázó képben látta gyermekkorát, ifjúságát, egész addigi életét" - ezt írja utólagos értelmezésként a mű első kiadásának fülszövegére, és ezt ismétli tíz év múlva Fodor Ilonának adott rádióinterjújában is.13 Az életrajz és a létbölcseleti költemény találkozása és szétválása adja a Tücsökzene jellegzetességét. A műben jelen levő kontinuitást egy párhuzam alapozza meg: a költői tudat útja az elveszett harmóniától a remélten újra megtalál- hatóig és a vizsgálatra fogott élet útja az elveszett idilltől az elérhetőnek remélt spirituális létformáig. A diszkontinuitást pedig az táplálja, hogy ez a párhuzam minden pillanatban megbomlik, az életrajzból a fikción keresztül létbölcseleti költemény lesz, melynek így már nincs köze az életrajzhoz. A létbölcseleti szöveget ugyanakkor a jelenvalóiét minden- napiságának tény világa foszlányokra tépi. A Tücsökzenének ez a kettős fogantatása mindenkori olvasóit poétikai-műfajelméleti probléma elé állítja: szerkezete tulajdonképpen a mű többféle olvasatát ajánlja fel.

Van tehát két alkotás a magyar irodalomban, amelyik a köztudatban életrajzi ihle- tettségű, megtörtént eseményeket, életrajzi konkrétumokat foglal szépirodalmi szövegbe. Ugyanakkor mindkettőnek a behatóbb olvasása a konkrét eseményesség mögött meghúzódó, és fokozatosan felfeslő metafizikai létben elhelyezettséget mutat fel. Valójában két kataklizma (az egyik egy intemáltság keserű évei, a másik az intemáltságra való felkészültség keserű kétségbeesése) utáni, illetőleg a benne létet átélő történetiséget megjelenítő életrajziságban formálódik ki. A filológia feladata ennek a konkrét életrajziságnak az identifikálása, melyet folyamatosan végez is, létrejöttüktől kezdődően. Ennyi kijár a remekműveknek az irodalomtörténet részéről. Ugyanakkor remekmű mivoltukat poétikai szempontból értelmezni az irodalomtudomány feladatává válik: a személyes életrajzi tárgyilagosság miként emelkedik arra a szintre, hogy a feldolgozott eseményesség egyben poétikai megalkotottságuk által klasszikus értékű műalkotássá válhassék.

Én ez utóbbi feladat egy részjelentésére figyeltem fel a véletlen egybeolvasás folyamán. A Szabó Lőrinc-életmű átgondolása során most jutottam ahhoz az olvasói pozícióhoz, amelyik az individuum önéletírásának lehetetlenülésével beálló válság leírása ellenében az eseményességen fel-, illetőleg túlemelkedő metafizikai hangoltságot igyekszik kilicitálni a létezés egészében elhelyezett ember számára. És párhuzamosan olvasom Kuncz Aladár

12 Ugyanott, 1946. július 23., Igái, 42.

13 A felvétel datálása: 1957. V. 27.12-14-ig. Műsorra került 1957. VI. 2-án 15.30-15.50 a Kossuth adón. Az interjú egy gépiratos példánya Szabó Lőrinc hagyatékában (letétben Petőfi Irodalmi Múzeum kézirattárában), a rádióműsor gépiratos leirata a Magyar Rádió Archívumában; ebből kiderül, hogy a hagyatékban őrzött változat némely apró momentumban eltér az elhangzottól. Az interjút Fodor Ilona készítette, könyvben: Szabó Lőrinc: Vallomások. Naplók, beszélgetések, levelek. [Osiris Klasszikusok]. A szöveggondozást végezte, a jegyzeteket, az életrajzot és az utószót írta Horányi Károly és Kabdebó Lóránt, Osiris, Budapest, 2008. 612.

70