Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 6. szám - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT BIBÓ ISTVÁN - Kabdebó Lóránt: A mitikusságnak megtépett foszlányai és a Költő Agya: Nyolcvan éve jelent meg a Fekete kolostor
László a legendás Apollo című folyóiratban megjelent tanulmányát.4 A marxista elhatárolódást hallva a mondat ugyanakkor feltéteti a vizsgálódó kérdést: a pozitivizmus, a „polgári ész" ellenében milyen gondolati mezők rajzolódhattak ki a huszadik század közepén. Irodalomról gondolkozva a késő modem szövegek belső kódoltságára figyelve. Közben megjelenik az új tudósgeneráció egyik legtehetségesebb tagjának, Kulcsár-Szabó Zoltánnak a költő egymást követő korszakainak változó poétikai feladványaiból kiinduló vaskos tanulmánykötete5, amely monográfiává egységesülve gondolja végig klasszikus költőnk életművét. Régóta várom, hisz mintha ma volna, amikor a fiatal oktató első Szabó Lőrinc-tanulmányát a miskolci egyetem dékáni irodájában, amelyet akkor szemináriumi teremként használtunk, pezsgőt bontva köszöntöttem. Azóta ő jelenti számomra egyszerre gondolataim várt kiteljesítőjét és az ingerlő másságot kutatói munkámban. A könyvbe foglalt jól ismert tanulmányok ismételt olvasása megerősít abbéli véleményemben, amely szerint Szabó Lőrinc verseiben a huszadik századi késő modem világirodalomnak két meghatározó szólama vitatkozik feloldhatatlanul, amely leginkább Gottfried Benn és T. S. Eliot életművéhez köthető. Ifjabb éveimben magam is úgy éreztem, hogy az úgynevezett „benni" hangvétel, a Te meg a világ kötet világa jelentené a világ- irodalmi mértékkel is mérhető csúcspontot Szabó Lőrinc költészetében. Kulcsár-Szabó Zoltán számára is ez a szólam és az ezt megjelenítő kötet jelenti a figyelmére legméltóbb és leginkább elemzésére kihívóbb korszakot. „Szabó Lőrinc verse nem másról »beszél«, mint arról, hogy a szöveg pragmatikája és retoricitása éppúgy egymást létesítő, feltételező és részint aláásó viszonyban gondolhatok el, mint amilyen az én és a tőle elválasztott-elválaszthatatlan (szöveg)világ között rajzolódik ki. [...] A Te meg a világ kevésbé az individualitás önleírását, mint inkább ennek végső lehetetlenségét tárja fel, az individuum költészete helyett az individuum válságának költészetét megvalósítva."6 Időm múltával ma már inkább a költő későbbi költészetében, a Tücsökzenében kiteljesedő „elioti" szólamot figyelem, melyet Szabó Lőrinc köteteimével Harc az ünnepértként jellemezhetek, és amelyet értően, de metafizikáját nem megértőén neokrisztiánus „költőiségként" kissé fanyalogva kezel Kulcsár-Szabó Zoltán monográfiája. Bár legyen itt vitatkozó szavamból kihangosítva: ezt is értően! „Mint azt a Dzsuang Dszi álma példázata (»kép és költemény«), vagy a halált követő túl- és másvilág leírásai a Tücsökzen ében megmutathatták, a »költészet« nála az idegenség olyan (romantikus eredetű) tapasztalatát nevezi meg, amelyben a saját tükröződik, vagy verődik vissza és ismétlődik meg kísértetiesen, vagyis amely a saját „végtelenségét" éppen örökös ismétlődésében, pontosabban az ezt kiváltó, vagy általa láthatóvá tett, eredendő referenciális bizonytalanságban teszi felfedezhetővé. Szabó Lőrinc itt tehát, ha lehet így fogalmazni, nietzscheibb. A saját végtelen visszatérésének tapasztalata az, ami költői, és az, hogy Szabó Lőrinc - mint látható volt - képtelen a »léten és istenen túli béke« végtelenségét a saját végesség (legkevésbé sem próteuszi) végtelen újjászületésétől konzekvensen elhatárolni, vagy, ami ugyanaz, az idegenség nem kisajátító tapasztalatát újra és újra a »költészet« fogalmában hárítja el (illetve - rosszabb pillanataiban - esztétizálja), ebben leli magyarázatát. "7 Monográfiában válaszolok majd rá. Hic Rodus, hic salta. Folytatódó vitánk során egy olyan mező rajzolódik elém, amelyben egy világégés után, előtte a következőnek, majd azt követően a 20. század történetével szemben - annak mintegy felette - a megélt történet átrendeződik, szöveggé poétizálódik, egy másik való4 Faragó László: A harmadik humanizmus és a Harmadik Birodalom. Apollo, 1935/2. 200. 5 Kulcsár-Szabó Zoltán: Tükörszínjátéka agyadnak. Poétikai problémák Szabó Lőrinc költészetében. Ráció Kiadó, Budapest, 2010. 6 Kulcsár-Szabó Zoltán: i. m., 104., ill. 90. 7 Kulcsár-Szabó Zoltán: i. m., 152-153. 68
