Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 6. szám - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT BIBÓ ISTVÁN - "Az is csinál valamit, aki valami komolyat ír": Beszélgetés ifj. Bibó Istvánnal - az interjút készítette Ménesi Gábor

nyitott kosárban gyűjtöttek az áldozatok hozzátartozóinak, de abból senki nem vett el, pedig pénzt és ékszereket is tettek bele. Emlékszem, hogy biciklim gumija kilyukadt a sok üvegszilánktól. A körúton lincselt áldozatot és kilőtt tankot nem láttam, valószínűleg azért, mert a körút szétlőtt része inkább a Blaha Lujza tér és az Üllői út felé volt, én pedig az Andrássy úton mentem kifelé a Bajza utcába, az írószövetség székházába. Apám megbízásából egy szöveget vittem be az Irodalmi Újság szerkesztőségébe Képes Gézának, mert szóba került, hogy esetleg megjelenteti, de végül már nem fért bele a másnapi számba. Valószínűnek tartom, hogy az a szöveg lehetett, ami apám zsebében volt másnap a parlamentben, amikor a minisztertanácsi ülésre várakozott. Azt mondták neki, hogy Nagy Imre nagyon elfoglalt, s az ülésre csak másnap kerül sor. A következő nap azonban már november 4-e volt. Az apám halála után megkérdeztem Képestől, hogy mi lett a szöveg sorsa, de ő azt mondta, hogy az a példány ott maradhatott a fiókban, és azt már nem tudja előszedni. Amikor apám a parlamentben volt, mi anyámmal átmentünk a nagyapámék közeli lakásába, mivel annak volt egy használható pincéje, és akkor azt nem lehetett tudni, hogy lesz-e bombázás. A nagyapámék lakásához viszonylag közel lakott Münnich Ferenc, és nem tudom, hogy a felkelők emiatt szándékosan irányították-e oda, de egy-két repesz becsapott. Emlékszem a hatalmas durranásra, és arra, hogy a teljesen süket nagybátyám vette észre, hogy egy repeszdarab lukat ütött az ablakon. Közben állandóan hallgattuk a rádiót, lestük a híreket. Apám három nap múlva hazajött, és majdnem karácsonyig ott maradtunk, csak időnként jártam át a lakásunkba befűteni a nagy hidegben. Akkortól kezdve sejtettünk valamit, azt azonban nem gondoltuk, hogy apámat hosszú időre becsukják, hiszen nem volt felkelő és nem lövöldözött. Aztán persze lassan megtanultam, hogy az is csinál valamit, aki valami komolyat ír. Nekem nagyjából ennyi a személyes emlékem. Nagyon irigylem, akinek van a Sztálin- szobor füléből vagy bajuszából egy-egy eredeti darabja.- Édesapja október 23-án, valamint az azt követő napokban otthon tartózkodott?- A négykötetes életműkiadásban is megtalálható az a - minden bizonnyal Erdeinek szóló - levél, amelyben leírja, hogy itt ülök a családommal, tájékoztatva nem vagyok, de az agyam hemzseg a gondolatoktól. Erdei akkor ügyintéző miniszterelnök-helyettesként a parlamentben volt Nagy Imre mellett. Apám a levélhez néhány töredék gondolatot is mellékelt a forradalom kapcsán. Azt nem tudom, hogy ez egy elküldött levél volt, amit visszakapott, vagy pedig egy el nem küldött levél. Október 30. táján lement a Margit körútra, akkor már a harcok abbamaradtak, legalábbis Budán nem lőttek. A parlamenti vérengzésről nyilván hallott, mert annak a híre hamar szétspriccelt a városban, a rádió is beszámolt róla. Tulajdonképpen attól lángoltak fel a fegyveres harcok, illetve a lincselő hangulat az ávósokkal szemben. Talán ha erre nem kerül sor, a szovjetek is másképp reagáltak volna, bár nagyon logikus volt, ahogy reagáltak, s a maguk módján igazuk is volt. Valószínűleg ha hagyják, hogy virágozzon ez a virág, akkor hamarabb vége lett volna a szocializmusnak. De az kétségtelen, hogy két-három napig nem tudták eldönteni, mit csináljanak. Aztán kapóra jött nekik, hogy Budapestről olyan híreket kaptak, hogy ölik a kommunistákat.

48