Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 6. szám - Halasi Zoltán: Gyerekmentés
Halasi Zoltán Gyerekmentés Hommage á Irena Sendlerowa (1943. február 15.) Mondd meg a londoniaknak: a korfa egészséges népeknél fenyőre hasonlít, széles az alja, mutatja, bő az utánpótlás, gondol a társadalom a jövőre; a csúcsa az aggkor elfogyó népességét jelzi. A varsói zsidók korfája már tavaly nyár elején is hagyma alakú volt: az ifjakat kényszermunkára vitték, a gyermekek és az idősebbek meg hullottak az éhségtől. Őszre viszont, a deportálások után, a korfa mint a terülő boróka, olyan lett, függőleges kiterjedése megszűnt: se öreg, se gyerek jóformán, csak pár fiatal, középkorúak, a munkára alkalmasakból. Százhúszezer volt júliusban a kiskorú a varsói gettóban, és ebből a késő őszt ötezer, ha megérte. Ketten, szanitécnők, gyermekvédők igazából, áligazolványos járványügyesek, orvos mellett mentőkocsival naponta megjártuk a poklot. Rettegve a járványtól, maguk helyett minket küldtek az „antibakteriális frontra" a nácik. Pénz, élelem, rendes ruha, gyógyszer mint szociális támogatás ment önkormányzati forrásból, általunk gyártott fiktív lista alapján, kiskorú lengyel, valójában zsidó rászorulóknak, meg tífusz elleni szérum. Azt hittük, teszünk valamit, alapellátással kicselezzük vagy lassítjuk a halált. De bárhova mentünk, a falnak dőlve, a járda kövén, az úttestre csúszva viaszszín, kék-zöld arcok, gyermekek, bőrük mint stoppolófára harisnya, csontra tapadt, ödémás szem, foszladozó rongyokból karmos, kéregető kéz, kántáló nyüszögés, gyermekek, elhaló hangok, a menhelyeken húgy, ürülék csorog le a lépcsőn, az udvaron hónapok óta hegyekben áll a szemét, a hatóság náci parancsra megtagadta az elszállítást. Közben a hírek jártak: hogy szűnt meg a vilnai kisebb, hogy ürült ki a lublini gettó, hogy tűntek el a Lódz környéki zsidók Chelmno közelében. A józan ész már azt kiabálta, ki innen, csapda a gettó, csakhogy a jobb levegőjű „árja oldal" sem volt mentes a veszélytől. Akinek volt ismerőse, régi barátja, könnyebben el tudott rejtőzni odaát, a Damoklész kardja azonban ott lóg mindenki felett: gettót a zsidóknak elhagyni halál, segítséget adni nekik ugyancsak. Ráadásul a gettóban még együtt lehetett a család, odakint meg szét kellett szóródni sokszor. Sokakat rávettünk, bízzák a gyermekeket ránk, még Ez az írás egy holokauszt-poémához készülő társszöveg egyik fejezete. A teljes mű Lábjegyzet címmel 2011 őszén jelenik meg a Kalligram Kiadónál. 7
