Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 5. szám - Varga Ferenc: "Gyermekek - a Világmindenség megmentői": Andrej Platonov prózájáról
határain kívül keresnek, miközben felszámolják saját létüknek még az emlékeit is. Létük gyökerei, „emberiességük" alapjai nélkül ezek az emberek szerencsétlen nyomorékká degradálódnak. Azok, akik kételkednek az eszme igazságában és a munkagödör létjogosultságában, mind meghalnak, vagy nyomtalanul eltűnnek, sőt a legtöbb esetben meg sem születhetnek. Az emberek értelmetlen pusztulásával a halál választható alternatívává válik, és ezáltal elveszíti méltóságát és magasztosságát. Ebben a világban gyermeknek lenni, megőrizni a gyermekiségben foglalt értékeket, szinte reménytelennek tűnő feladat. A gyermeket megérteni és megmenteni a Munkagödör hősei csak akkor lennének képesek, ha kiszabadulnának saját létezésük és az eszme börtönéből. Az érzelmek nélküli, pusztuló világ megtagadása és felszámolása csak a gyermeki lét lényegének megértése útján lehetséges. A platonovi gyermekkoncepció alakulásának egy jelentős állomása ez a mű, mely egyúttal kérdésekkel teli, sokszor tanácstalan, és néha kétségbeesett útkeresés is. A kisregény hősei szerint a gyermek azért született, hogy tökéletes legyen vele a világ, ő maga a forradalom végső győzelmének egyedüli reménysége, az igazság birtokosa, valamint forrása, és egyben eszköze is az eljövendő boldogságnak. Csak egy valami nem, mégpedig érző, szeretni akaró és szeretetre vágyó, létében kiteljesedni próbáló individuum. A kisregény gyermekszereplője, az árva kislány, Násztya, egy olyan gyermek, akit a „szent" ideológia jegyében megfosztanak emlékezetétől, érzelmeitől és az édesanyjára emlékezéstől. Személyes létének manipulálása a kollektív létforma létrehozásának egyetlen, túlságosan is nagy áldozatokat követelő lehetősége. Életben maradásának egyetlen esélye az lesz, hogy - más alternatíva híján - fokozatosan beleépül abba a szerepbe, melyet a munkagödör építői szánnak neki: „Itt fekszik előttünk öntudatlanul a szocializmus tényleges birtokosa. (...) Itt nyugodik az alkotás anyagának és a párt általános megállapításának fényeként ez a kisember, aki arra hivatott, hogy világuralmi elem legyen." Édesanyja halálát követően Násztya vele való „kapcsolata" egyre inkább csak a materiális kötődésre korlátozódik („a hasa hiányzik"). Mindez annak a következménye, hogy a kislány elveszti személyes létének gyökereit, az önfeledés mélységébe merül, így az őt körülvevő emberek számára lehetőség nyílik arra, hogy a gyermek kiüresedett, lecsupaszított tudatát az új ideológia „áldásos" tanaival töltsék meg. „Munkájuk" eredménye az lesz, hogy Násztya „elfelejti" gyermeki küldetésének lényegét, a felnőttek és a világmindenség „megváltásának" szükségességét, és ezáltal a felnőttek igényeinek leginkább megfelelő, kiüresedett és torz kreatúrává válik. Érdekes értelmezési lehetőségeket hordoz magában a kislány és a „kovács medve" kapcsolata. A kovács medve alakja a kisregényben az emberi lét és méltóság leértékelődésének szimbóluma. O egy olyan lény, aki a többi hőssel ellentétben képes régen elfeledett érzelmi megnyilvánulásokat felidézni, képes sírni és nevetni. Mindez pedig azt mutatja, hogy a világ két alapvető értékének, a Jó és a Rossz ismeretének talán egyedüli birtokosa. A gyermekkel való kapcsolatában egy új elem, a másiknak való örömszerzés képessége jelenik meg. Kapcsolatuk különlegessége és megmagyarázhatatlansága azonban ebben a „fekete árnyak közé szorult" világban nem maradhat érintetlen, törvényszerűen torzulásra van ítélve. Ennek következtében szerepeik felcserélődnek, az igaz, emberi és személyes szeretet az állatra, a fizikai vegetáció egy alsó fokára kényszerülő gyermekre pedig a személytelen érzés jellemző. Ezzel végérvényesen elmosódik a határ az emberi és nem emberi létforma között, eltűnik az életet és halált elválasztó határvonal. A halál a kislány számára is ugyanazt a személytelen, mindennapi, már-már szükségszerűen vágyott történést jelenti, mint a körülötte élő felnőttek számára. Az ember létének és létezésének összemosása, az érzelmek és tudat materializálása, a lélek kiüresedése és 105
