Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 5. szám - Petőcz András: Kassák és Vas István: avagy a korszerűtlenné lett mester
a cowboykalapból - milyen alacsony. De ott, a kávéházi asztalnál, jellegzetes orosz ingében, igen erőteljesnek hatott. Vas István tehát azt írja Kassákról, hogy negyvenegy éves, ezek szerint ő pedig tizenhét múlt, a tizennyolcadik évében levő fiatalember volt ekkor. Irodalmat szerető fiatalember, akinek a füzetében, otthon, már versek lapultak. Fiatalember, mondtam, de tudni kell, hogy a fiatalok ideje olykor nagyon gyorsan telik: ebben az időszakban annyi minden történik Vas Istvánnal is! Hiszen alig fedezi fel magának Kassákot, a Mestert, alighogy a tanítványa lesz, és alighogy eljár hozzá a Magyar Korona kávéházba, vagy a legendássá lett Simplonba, vagy éppen a szentélybe, Kassák lakásába, ahol is aztán megismerkedik későbbi szerelmével, Nagy Etellel, Kassák nevelt lányával, alighogy mindez megtörténik vele, máris új élmények érik. Új élmények érik, és minden átalakul, megváltozik: megtalálja Kassákot, valamint annak késői avantgárd körét, be is fogadják, sőt, munkatársa is lesz a Munka című lapnak, aztán a „fegyverbarátság" mégsem köttetik meg: Vas majdhogynem aznap, amikor a Munka című folyóiratban már fordítása és írása jelenik meg, és megtudja magától a Mestertől, hogy a következő számban az első verse is megjelenik, mondom, szinte ebben a szent pillanatban máris új utakra téved: mert megérzi az újabb idők szavát, mert ráébred arra, hogy őt valami más érdekli, hogy a korszerűség már nem a kassáki modernséggel egyenlő. Hogy olyan időszak következik, amelyben az a típusú avantgárd, amihez Kassák a végsőkig ragaszkodik, már nem időszerű, már idejétmúlttá lett. Vas nagyon pontosan, érzékletesen fogalmaz a Nehéz szerelemben. Segít nekünk abban, hogy ráérezzünk erre a bizonyos pillanatra, arra, amikor végképpen teret veszít egy fiatal szerző szemében a korábban meghatározóvá növekedett avantgárd irodalom, és elkezdődik egy, valamiféle új időszámítás. Ahhoz, hogy mindezt megértsük, szembesülnünk kell a korábban lezajlott folyamatokkal. Mint tudjuk, Kassák 1926-ban tér vissza bécsi emigrációjából. Az avantgárd mozgalmak ekkorra már kifulladóban vannak, az a típusú expresszív művészi forma, amely Kassák sajátja volt, éppen a megváltozott viszonyok miatt egyre kevésbé érdekes. Mint tudjuk, az avantgárd mozgalmak, különösen a kezdeti időszakban, erősen kapcsolódtak társadalmi mozgalmakhoz, azok ideologikus háttere, politikai beállítottsága meghatározó volt az olyan, az újabb generációval feljövő alkotónak is, mint a társadalmi kérdésekre, a szociális és politikai feszültségekre nagyon is érzékeny fiatal Vas István, vagy hogy más kortársakat is említsünk, a nála mindösszesen öt évvel idősebb József Attila, vagy az éppen ezekben a hónapokban a kötetét összeállító Tamkó Sirató Károly, illetve Illyés Gyula, Déry Tibor, Németh Andor, akik mind-mind Kassákhoz kapcsolódtak valamiképpen. Vas István abba a generációba tartozik, amelyik a közelmúlt írói teljesítményei közül természetes módon választja ki a modem, avantgárd irodalmat, de amikor eljut az érettségének évébe, a váltással kell, hogy szembesüljön. Maga Kassák, amikor 1926-ban hazajön Bécsből, hamar felismeri, hogy ekkorra már eltűnt az aktivista avantgárd mögül az a politikai, társadalmi háttér, ami azt életben tartotta. Másképpen szólva: az „aktivizmus", mint olyan, szerepét vesztette éppen azáltal, hogy a társadalmi változásokba vetett hit ingott meg az első világháború és az azt követő politikai események után. Ennek a felismerésnek következtében Kassák maga is hangot vált újabb verseiben. Konstruktivista festészete is azt mutatja, hogy általában is a letisztultabb formák felé orientálódik.1 2 Hazatérése után még megszervezi a Dokumentum című folyóiratot, olyan akkori fiatal szerzőket hív maga mellé, mint Illyés, Déry, Németh Andor, de ez a szerveződés is hamar kudarcot vall. A 1 Vas István: Nehéz szerelem, Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1983. 209. p. 2 Vö.: Kassák Lajos: Egy ember élete, Bp., Magvető Kiadó, 1983.
