Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 5. szám - Petőcz András: Kassák és Vas István: avagy a korszerűtlenné lett mester
Petőcz András Kassák és Vas István avagy a korszerűtlenné lett mester Talán nem erőltetett a párhuzam, ha Vas István Nehéz szerelem című önéletrajzi könyvének olvastán Dylan Thomas, a legendás walesi költő ismert munkája, Az író arcképe kölyökkutya korából című mű jut eszünkbe, amely az Európa Könyvkiadónak köszönhetően, Gergely Ágnes csodálatos fordításában magyarul is olvasható. A fiatalon meghalt nagy walesi költőnek, aki tulajdonképpen nemzedéktársa volt Vas Istvánnak, hiszen mindössze 5 évvel született később, mint magyar pályatársa, ez az önéletrajzi novellagyűjteménye hasonló őszinteséggel, szókimondással és pontossággal hívja fel magára a figyelmet, mint Vas István nagyszabású munkája, a Nehéz szerelem. Ahogy a walesi költő emlékezik a gyermekkorra, egy-egy nyári szünidőre a walesi hazában, a dimbes-dombos tájon, a hóbortos nagyapára és más csudabogarakra, valamint az első udvarlásra, a szökésre, az első ifjúkori barátságokra, a költői álmokra, ugyanúgy emlékezik Vas a Nehéz szerelemben pályájának a kezdetére, illetve a késő kamaszkorra és a tanárokra, többek között Waldforst tanár úrra, aki, ahogy írja, „szigorú, kemény ember volt", és aki látványosan alázta meg őt, kezdetben, és dicsérte meg aztán nagyon is váratlanul, később, egy, Vas István által éppen ellene írott kamaszkori versét. A „kölyökkutya kor" meghatározó mindannyiunk pályáján. Kamaszként, fiatal felnőttként olyan tisztán és lelkesülten nézünk a jövőbe, és annyira maradandóak az ebben a korban ért hatások, hogy bárhogyan is alakul később az életünk, ennek a komák az élményeit nem felejtjük el, ezek maradandóak lesznek: mindkét szerző ezt a nagyon egyszerű igazságot üzeni a számunkra önéletrajzi művében. Vagyis azt az egyszerű tényt, hogy az indulás, a képletesen szólva „kölyökkutya kor" még akkor is meghatározó, ha látszólag teljesen más irányba indul el később az adott ember, a szerző, és szinte semmit sem hasznosít mindabból, amit „kölyökkutyaként" megtanult, elsajátított. A Nehéz szerelem című önéletrajzi könyv első részének egyik fontos szereplője, kulcsfigurája a XX. század avantgárd vezére, írója és képzőművésze, Kassák Lajos. Kassák, aki, ahogy Vas is írja, maga volt a „Mester", aki, szintén Vas szavaival, a modem művészet „prófétája" volt. Vas az első találkozásra így emlékezik vissza: „iskola után ott álltunk össze- szíjazott könyveinkkel, füzeteinkkel a Mentorral szemben, a Magyar Korona kávéház bejárata előtt: kissé habozva, mert hátha egy tanárunk is elhalad ott, a déli Andrássy úton, márpedig a szüléink nélkül nem volt szabad kávéházba járnunk - hát még ha ezek után éppen Kassákkal látnak meg! De Simon Pali (ti. Vas osztálytársa) bekémlelt és megállapította, hogy Kassák a homályban ül, aránylag védett helyen. Csakugyan ott ült egy asztalnál, képekről és karikatúrákról ismert megjelenésével. Hány éves is volt akkor? Negyvenegy. Mi nagyon öregnek tudtuk, a Mesternek, a modern költészet atyjának, de megvolt benne az a fiatalosság, amit el is vártunk tőle. Sima, hátrafésült haja alatt szépen dudorodó magas homloka, szigorú arca a hidegen szabályos mértani szögekkel, mintha maga is egy kubista rajz lett volna. Amikor egy óra múlva együtt elmentünk, meglepett, hogy különleges, magas, egyénien behorpasztott kalapjával is - amelyben volt valami a szlovák pásztorfóvegből és 94
