Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 5. szám - Szabó L. Imre: Móra regénye a regényről

Egyrészt, mint ahogy azt a A turánok című cikkében megállapítja: „A komoly emberek vagy elmaradnak, vagy kiszorulnak mindenünnen. "8 Másrészt, Móra Hannibál tanár úr alakjában egy olyan embert ábrázol, aki amikor választásra kerül a sor, akkor a Musil és Arendt által említett két életlehetőség közül az elsőt választja: noha nem igazán önszántából, hanem inkább csak kénytelen-kelletlen, de csatlakozik a farkasok üvöltéséhez. Ez a választás azonban következményeit tekintve hasonlóképp neurotizáló számára, mint Ulrich számára a második lehetőség választása. Sőt, ez a lépése még neurotizálóbb élménnyé válik számára, mint az, ha nem csatlakozott volna. így tehát, akár csatlakozik, akár nem, a neurózist nem kerülheteti el: a résztvétel és a kívülállás egyaránt neurózishoz vezet. Általában tehát regényhőseik sorsa révén Musil és Móra a két világháború közötti korszakot úgy jelenítik meg, mint amely csak rossz alternatívákat kínált. Egy olyan korszakként, amikor nem lehetett sem jól, sem rosszul dönteni, mert a döntések eredményei egyaránt rosszak voltak.

Móra a Hannibál feltámasztásának történetében is meghatározó szerepet ad egy írásműnek: Hannibál tanár úr értekezésének. De ebben az esetben ennek a műnek a történetét nem annyira annak az anyagnak a tükrében látjuk, amiből azt szerzője megalkotta, hanem sokkal inkább közönsége torz értelmezéseinek a tükrében. Míg Móra előző regénye azt ábrázolta, ahogyan egy író fantáziája regényt gyúr a valóságból, addig a Hannibál feltámasztása azt ábrázolja, ahogyan a politikai demagógok fantáziája gyúr regényt egy tudományos értekezés témájából. Itt is látjuk ugyan valamelyest azt, hogy hogyan kapcsolódik Hannibál tanár úr értekezése Hannibálról szerzett adataihoz, viszont a történet súlypontja azon van, ahogyan a tanár úr művét a korabeli közönség összekapcsolja a maga világával. Ezt a közönséget az jellemzi, hogy a szerző felfedezéseit nem azok tudományos kontextusában értelmezi, hanem a saját politikai mitológiája világában. Vagyis úgy, mintha ez a mű is valamiképpen a jelen világáról szólna, s annak számára lenne valamilyen politikai üzenete. Móra Hannibál tanár úr értekezésének történetén keresztül nem kis részben ennek a „közönségnek" a természetét mutatja be. Regényének ez a vonása Shakespeare Hamletjére emlékeztet, amelyben Hamlet a kerettörténet részét képező gyilkosságot egy színdarabban előadatja nagybátyjának, apja feltételezett gyilkosának, hogy azt ezáltal színvallásra késztesse. Történik pedig mindez Shakespeare itt megfogalmazott ars poeticája jegyében: „A színjáték célja az, hogy tükröt tartson a természetnek."9 Shakespeare ezáltal általában a színdarabok által bemutatott emberi jellemvonásokra utal, mint olyanokra, amelyekben a nézők önmagukra ismerhetnek. Ugyanakkor Shakespeare Hamletiében, ahogyan Móra regényében is, a kerettörténetben szereplő tárgymű is egy olyan tükör szerepét játssza, amelyben a kerettörténet egyes szereplői önmagukra ismerhetnek. így Shakespeare drámájában Hamlet nagybátyja, amikor a számára előadott drámában történő gyilkosságot látja, abban saját gyilkosságára ismer rá. Ez a felismerése fejeződik ki ijedt viselkedésében a színdarab láttán.10 Hasonlóan a Hamlet tárgydrámájához Móra regényében Hannibál tanár úr tanulmánya is a tükör szerepét játssza. Bár a tanár úrnak nem áll szándékában, de a Hannibálról szóló tanulmányában egy parlamenti képviselő, volt iskolatársa, a magyar

8 Móra Ferenc: A turánok. Szeged, 1923. II. 23. Újranyomva: Móra Ferenc: Memento. Magvető Könyvkiadó, 1967, 354.

9 Shakespeare, William: Hamlet, III./2. (ford. Arany János).

10 Shakespeare Hamletjének szóban forgó részletéhez képest Dorothy L. Sayers Nabukodonozor című elbeszélésének érdekes újdonsága, hogy annak történetében csak a gyilkos ismeri fel az előadott játékban a tettét, és csak ő hiszi azt, hogy azzal az előadók tettére céloznak. Ugyanakkor ez a téves felismerése és az ahhoz kapcsolódó tévhite is elég ahhoz, hogy elárulja magát. In: 22 detektívtörténet, (válogatta Kuczka Péter), Európa Könyvkiadó, Budapest, 1968.

68