Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 5. szám - Szabó L. Imre: Móra regénye a regényről
bözteti. Az utóbbi típusú regény írója ugyanis pusztán egy történetet mond el anélkül, hogy elmondaná azt is, hogy annak történetét mi alapján írta. Ezekben a regényekben az elbeszélő rendszerint azt sem jelzi, hogy ő egy fiktív történetet mond el. Ehelyett egyszerűen csak úgy mondja el történetét, mintha annak szemtanúja vagy résztvevője lett volna, így ezekből a regényekből az sem derül ki, hogy történetük mely elemeinek van valós alapja, s melyek az írói képzelet szülöttei. Ezt leginkább a történelmi és életrajzi regények esetén figyelhetjük meg. Ezek nyilván valós tényekre épülnek, de azok a regényben a fiktív elemektől nincsenek megkülönböztetve. Ezek a regények tehát nem árulják el olvasójuknak, hogy írójuk milyen források alapján és hogyan teremtette meg regénye világát. Olvasójuknak úgy kell tekintenie, mintha a regény minden eleme valós lenne, s ezt épp az segíti elő, hogy a fiktív elemek és a valósak nincsenek megkülönböztetve. E kétféle elem különbségét a regény műfajában ténylegesen csak a „regény a regényben" szerkezet tudja érzékeltetni. Ez a szerkezet ugyanis az olvasónak nemcsak egy író regényének világát mutatja be, hanem azt a világot is, amiben és amiről ő a művét írja. Ez utóbbi ugyan szintén fiktív, de a tárgyregényhez viszonyítva mégis magát a valóságot képviseli. S így választ kínál arra a kérdésre is, hogy milyen viszonyban áll a keretregény a maga valóságával. A „regény a regényben" szerkezet képi megfelelője a „kép a képben" szerkezet. Az ilyen szerkezetű képeken a keretkép és a tárgykép viszonya hasonló a keretregény és a tárgyregény viszonyához. Ezeken a képeken rendszerint éppúgy megjelenik a tárgykép festője, amint éppen a modelljét festi a vásznára, ahogyan a „regény a regényben" szerkezet esetén is megjelenik a tárgyregény írója, amint éppen a maga „modelljéről" írja a regényét. így például Rogier van der Weyden A Madonnát rajzoló Szent Lukács című festményén a tárgyképet az azáltal ábrázolt Madonna képét magában foglaló kép keretében helyezi el. Ezáltal a festményén megjeleníti a tárgykép és annak tárgya közötti hasonlóságokat és különbségeket is. Weyden képén az is megfigyelhető, hogy a tárgykép tárgya nem a keretkép Madonna-képe, hanem maga a Madonna. A tárgyképen magának a Madonnának a képe van, ahogyan azt Szent Lukács látja, nem pedig annak a Madonnának a képe, amelyet mi látunk a keretképen. A tárgykép Szent Lukács Madonna-képe, illetve Weyden képe Szent Lukács Madonna-képéről, nem pedig a keretkép Madonna-képének a képe. Ez Weyden képe magáról a Madonnáról. II. A Négy apának egy leánya esetében vizsgált „regény a regényben" szerkezet alapján Móra második regényének, a Hannibál feltámasztásának (1924) a szerkezete is rekonstruálható. Ennek kapcsán azonban először is a két regénynek azt a különbségét kell megemlítenünk, hogy míg az előbbinek mind a keretregénye, mind a tárgyregénye a magánélet színterén zajlik, addig az utóbbinak mind a keretregénye, mind a „tárgyregénye" történelmi-politikai vonatkozású. Az utóbbi esetén ugyanis a keretregénynek a Hannibál feltámasztása története feleltethető meg, a tárgyregénynek pedig a történet főhőse által készített értekezés, melynek címe „A zámai csata és következményei". E különbségek mellett azonban a Hannibál feltámasztása kerettörténete és annak tárgyműve között is hasonlóképp lényeges, bár távolabbi összefüggések figyelhetőek meg, mint ahogy azt Móra előző regénye esetében láttuk. Itt a keretregény és a tárgymű között főhőseik sorsának hasonlósága teremt tartalmi összefüggést. Erre a típusú összefüggésre példa a német irodalomból Ulrich Plenzdorf műve, Az ifjú W. új szenvedései, ahol a mű történetében is szerepet kap Goethe Wertherje, mint a főhős kedvenc olvasmánya, ezen felül pedig az ifjú W. sorsa alapján egyben neves hasonmása modem irodalmi reinkarnációjának is 65
